Lófej a színházban

„Ez korántsem jelenti azt, hogy kiállt a kormány mellett, talán csak számot vetett a valósággal: színháza rengeteg támogatást kapott, faramuci helyzetbe keveredett volna, hogy ha a többiekkel együtt tiltakozik, ráadásul politikai alapon. Utána azt mondta, hogy azért nem vett részt a tüntetésen, mert szerinte mindent szakmai úton kell elintézni, itt pedig a diskurzus politikai térbe került.

Pedig a döntése után ő is ott találta magát, ráadásul a sajátjai kereszttüzében. A keresztapai világ már akkor megnyilvánult, amikor megzavarták a Vígszínház A diktátor című előadását, és páran felmutatták a »Távol maradni is politika, Enikő« molinót. Hát nem érdekes? Tíz év alatt nem olvastunk mérgező légkörről, diktatórikus vezetési módról, elüldözött színészekről, szembetűnő alkalmazotti fluktuációról, azóta mindenütt csak a kiteregetett szennyest láthatjuk. Az omerta törvénye addig vonatkozik valakire a balliberális kulturális körökben, ameddig mindenki szem marad a láncban.

Addig nincsen itt semmi látnivaló, egyetlen hajszála sem görbülhet az illetőnek. Viszont a legkisebb fellazulásnak is bukás lehet a következménye. Csak egyszer kell kimaradni a nagy szimpóziumból. A lófejet már lecsapták és becsomagolták. A liberális média támadásai, a hirtelen előbukkanó történetek mind arról árulkodnak, hogyan működik és milyen mély bugyrai vannak a rendszerváltozás után is garázdálkodó balliberális kultúrmaffiának. Eszenyi Enikőnek elküldték a lófejet, a baráti sajtójuk pedig megkapta a kilövési engedélyt. Egy jól kitervelt karaktergyilkosságnak lehetünk most a szemtanúi. Csak egyszer hibázhatsz, és akkor véged, mert bárki lófejjel ébredhet az ágyában, aki nem fúj egy követ a balliberális oldallal.”