Gyöngyöspatai iskolapélda

Így van, püspök úr! Ezért szeretnénk elkülöníteni a nem iskolaérett gyerekeket, hogy ne érezzék kudarcnak, hogy nem tudnak megfelelően haladni, hanem a saját ütemükben, kiscsoportos oktatás keretein belül tanulhassanak. Bőrszíntől függetlenül. Magyarországon ugyanis szegregációról SEHOLSEM lehet beszélni, ugyanis nem volt rabszolgaság, 1945 után bizonyítottan járhattak iskolába. A probléma ott van, hogy egyes családokban a gyereknevelési szokások miatt súlyos értelmi és viselkedésbeli lemaradás van, amit természetesen sok szeretettel lehet kompenzálni, de ne felejtsük el, hogy a "szeretet kemény". A gyöngyöspatai cigányok sajnálatos módon nem fogadták el az oktatást, az egyébként nem valós sérelmeikért. Miért is? Mert a szülők nem szeretik a gyerekeiket. Nem küldték őket iskolába, nem tanították meg nekik a társadalmi együttélés alapvető szabályait. Kiből lesz jó tanuló? Olvasandó itt: https://jobbraat.blogspot.com/2020/01/kibol-lesz-jo-tanulo-kerdesek.html

Na persze! A sok egyetemet végzett, felkészült pedagógus nem megy semmire, de majd az én hatéves kisunokám a példamutató magatartásával a szeretet ereje által átváltoztatja a kis mauglikat. Ha nem pap lenne....

Nem szeretetről van szó, a szeretete jelentőségét sokan eltúlozzák. A 90-es évektől a szociálpolitika pénzt adott, gyerekenként, a szülőknek. Olyanoknak is, akik eleve képtelenek voltak akárcsak egy gyerek eltartására. Nem annyit, amiből valamilyen szinten egy gyereket el lehetett volna tartani, de mégiscsak elkölthető, szabad felhasználású pénzt. A következő 30 évben cigány többségű járások alakultak ki, települések afrikai színvonalon vegetálókkal, drogfogyasztással, idegenek, akár közfeladatot ellátók, számára veszélyes belépéssel. Ha a cigányság marad a jelenlegi szintjén, az nagyon sokba fog kerülni a dolgozó, adózóknak, mert a XXI. sz.-ban senkit sem lehet éhhalálra hagyni, ha nem tud, v. akár nem hajlandó először tanulni, azután dolgozni. A szlovákok, akinek nincs Brüsszelbe feljelentéssel foglalkozó ellenzékük, Szlovákia ellenes ellenzékük, sorsukra hagyták az övéiket, volt is már éhség lázadásuk, amire kivonult a katonaság. Nálunk ebből világbotrány lett volna csinálva. Remény van, mert nemcsak egy Forgács István van, de nem sok, mindenesetre NEM elég. Magyarország LEGNAGYOBB problémája ez a NEM integrálódott, nagyrészt segélyből élő, bűnözésben élenjáró, nagyszámú népesség. A kisiskolások NEM 10%, hanem ennél nagyobb része közülük kerül ki. Az akármilyen szintű felzárkóztatásuk pénzbe és munkába fog kerülni, de nincs más út, csak előre. Az iskolai szegregáció erőltetése szerintem elhibázott út. Ha a cigány családnak joga van úgy élni, ahogy, a gyermekét úgy felkészíteni az iskolára, ahogy, akkor a nem cigány szülőnek legyen joga nem hagyni, h. a gyerekét a cigány felzárkóztatás eszközének tekintsék. A cigány gyermekek nemi érése, a szexualitás megélése más, mint a nem cigányoké, ez felső tagozatban már nehezen kezelhető problémává válhat. Legyen bejárás a nem cigány többségű osztályokba, de aki nem képes a norma követésre, annak legyen esélye arra is, h. kirakják. A mi időnkben eléggé általános volta figyelmeztetés a gimnáziumban, h. nem kötelező ide járni. A 16 éves korhatáron rugózás az agybaj minősített esete. Aki akar, tanul, aki nem akar, azon ebben a korban már nem lehet törvényileg segíteni. Ez nem vörös farok, de felmérhetetlen e kötelező óvodáztatás, az iskolai gyermekétkeztetés, ingyen tankönyv jelentősége.

Cigány testvéreinknél rengeteg értékünk van...