Erősen húz a balos mágnes

„Ha megkérdeznénk az utca emberét – politikai hovatartozástól függetlenül –, hogy mik is volnának egy magát kereszténydemokrataként aposztrofáló politikai erő főbb feladatai, akkor valószínűleg ugyanolyan válaszokat kapnánk. A kereszténység és a családok védelme, a szekularizálódó világban az egyház tekintélyének megóvása. Megkockáztatom, sokan azt is mondanák az elméleti kérdésünkre válaszként, hogy a kereszténydemokrata erők nem állnának össze a baloldallal pusztán hatalmuk megtartása miatt.

Magyarországon ez így van. Ám a Lajtán túl valami furcsa mágnes okoz zavart a kereszténydemokrata pártoknál. A rejtélyes patkó magatehetetlen vasdarabként vonzza a baloldalhoz és a liberálisokhoz a nagy nyugati konzervatív pártokat, és ez a mágnes Németországban a legerősebb.

Bizony, a CDU-CSU pártszövetség, amiben az a bizonyos C betű nem jelöl mást, mint a Christlich, azaz keresztény szócskát, egy tesze-tosza óriássá vált az évek során, aminek a nyakába ültek a zöld manók, és a fülénél fogva rángatják a szebb napokat is megélt pártokat. Még ha ez a bajor testvérpátra, a CSU-ra annyira nem is igaz.

A CDU kormányzása alatt énekel hangosabban a müezzin a harangok zúgásánál, Angela Merkel vezetése óta üresednek ki a templomok, az élet védelmét szkanderben nyomja le a feminizmus, és a politikai korrektség vigyázzba állított mindenkit Adenauer országában.

Európa egykor legerősebb keresztény politikai formációja egy darab zsír a forró serpenyőn, Merkel Mutti forgatja a tűzhely fölött, a Kossuth helyett pedig keresztényellenes és antiszemita szólamoktól hangos a rádió.

A Die Linke pedig markába kacagva mászik fel az óriás hátán a törvényhozás épületébe, miközben a CDU táblácskáján – amely olyan erősnek és stabilnak látszott, melyre oly sokáig tekinthettünk példaképként mi, magyarok – egyre halványabb lesz a C és a D betű is.

A Németországban működő mágnes nagyon erős zavart okozott, és csak rántja a baloldal felé a kereszténydemokratákat. Nem mindenkinek tetszik ez a furcsa politikafizika – gondoljunk itt a választókra –, de hát kit is érdekel már Németországban egy őshonos keresztény polgár véleménye? A mágnest irányító zöld és liberális erőket épp annyira nem, mint az egykor romokban heverő Németországot újból felépítő – akkor még száz százalékosan konzervatív – CDU-t sem.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.