Az európai szolidaritás és az európai értékek

„Sokszor hallottunk az elmúlt években arról, hogy milyen fontos az európai szolidaritás és az európai értékek. Hallottuk a tanmeséket arról, hogy az EU centrum-országai, például Németország és Hollandia milyen fejlettek, milyen jó helyek, olyannak kéne lennünk, mint ezek az országok. Ezek az országok ugyanis a mese szerint szolidárisak, nem nacionalisták, Európában gondolkoznak és alapvetően csodálatos helyek.

A koronavírus az elmúlt két napban megmutatta, hogy ez tényleg semmi más, csak egy gyermeteg mese. Az első: a német köztévén lement egy adás arról, hogy a szörnyű nacionalista lengyelek lezárták a határaikat, és csak olyan munkavállalók mehetnek át a határokon, akiknek munkaszerződésük van. Ez a német köztévé riportere szerint szörnyű nacionalista dolog, hiszen rengeteg német idős és beteg ember támaszkodik a lengyel gondozókra, és hogy szemmel láthatólag a lengyeleknek nem számítanak ezek a beteg, idős emberek, és aláássák az európai szolidaritást. Vagyis nem az a probléma, hogy a német beteg- és idősápolás évtizedek óta erre a németnél olcsóbb és kiszolgáltatottabban foglalkoztatott kelet-európai munkaerőre épített, és hogy százezrével vannak lengyel (és ne legyen kétségünk: magyar) ápolók az egészségügyben és az otthoni gondozásban, akik szerződés nélkül dolgoznak, hanem az a baj, hogy koronavírus miatt nem tudnak jönni.

Ráadásul olyan becsmérlő és arrogáns módon fogalmaz a német köztévé a lengyelekről, ami Európán kívüli kontextusban politikailag inkorrekt rasszizmus lenne és következményei lennének. Itt amúgy van egy üzenetem a német köztévének: a magyar és lengyel gondozó, aki miatt valamennyire működik a német jóléti állam, nem tagja a két ország kormánypártjainak, nem az ellenség, hanem EU-s állampolgár, akiket szerződés nélkül foglalkoztatni nem igazán illik az »európai értékek« szlogenhez. A második hír, szintén az előző két napból: Németország és Hollandia megvétózta az EU tervezett koronakötvény konstrukcióját, egy közös eszközt arra, hogy az eurózonában közösen finanszírozzák a vírus elleni küzdelem egy jelentős részét.

Ráadásul a holland pénzügyminiszter azt mondta indoklásként, hogy az EU készítsen egy jelentést, hogy melyik országnak hogyan keletkezett pénzügyi tartaléka és ebből vonjanak le tanulságokat. Magyarul, az a holland álláspont, hogy amíg ezrek halnak meg Olaszországban és Spanyolországban, arra van idő, hogy egy jelentés keretében kioktassanak mindenkit, hogyan kell jól kormányozni. Nem véletlenül mondta a portugál kormány erre azt, hogy ez a »visszatérő kisstílűség teljesen aláássa az EU-t.« Ebből is látszik, hogy mi a valóság, amit a fejlett nyugat meséje elfed: nemzetállami önzést és kioktatást.”