Azonban ne felejtsük el: bármilyen sikeres is egy ellenforradalom, a valódi ellentmondásokat legfeljebb csak befagyasztani tudja, megoldani sohasem.
„Az antiglobok számára a globalizációt a neoliberális globalizáció jelentette, a tőkés rendszer neoliberalizmussal való azonosítása azonban életveszélyesnek bizonyult. Természetesen a mai világunkért nem az antiglob mozgalom a felelős, de nem is ártatlan benne teljesen. Nem abban, hogy vereséget szenvedett, hanem abban, ahogyan elbukott. A liberális imperium mundi (világbirodalom) álmának végével tulajdonképpen az antiglobalizációs mozgalomnak is vége szakadt. Nem nyertünk, dehogy. Akkorát buktunk, hogy még az ellenfelünk veresége is rossz hír volt. És a rossz hírek sokasodnak.
A mai helyzet megítélésében »a mi pártunk« (ahogy Marx mondotta volt) szempontjából az egyik kulcskérdés az, hogy hogyan értékeljük a tőke ellenes utolsó globális offenzívát, az antiglobalizációs mozgalmakat. Hiszen a kilencvenes évek végétől egy olyan globális ellenálló mozgalom bontakozott ki, amely kritikájának kereszttüzébe a globális kapitalizmus reguláló szervezeteinek (IMF, WTO, G8, EU, NATO, stb.) tevékenységét helyezte. Ma már mindenki a mozgalom kudarcáról beszél (ez nyilván igaz), de ne felejtsük el, hogy nem csak hogy minden mondanivalóját igazolta a történelem, hanem még az is igaz, hogy kritikájának igazi célkeresztjében pontosan az a »globális pénzügyi rendszer« állt, melynek összeomlása végül is elvezetett az igazi válsághoz, melyből nem nagyon látszik a kiút.
Minden, amit az antiglobalizációs mozgalom aktivistái mondtak: mára a legközhelyebb közhellyé vált. Monsanto? A pénzügyi kapitalizmus elképesztő visszásságai? Az IMF »ajánlások« társadalomromboló őrültségei? A nukleáris lobbi? A környezetszennyezés? Az olajcégek? A neoliberalizmus? Mindezt ma már a karon ülő csecsemők is tudják. Ebben az értelemben a mozgalom »feloldódott a valóságban« (éppen ezért nincs is szükség már mindehhez aktivistákra, mozgalmárokra: ezért is lett vége magának a mozgalomnak). A 2008-tól induló globális ellenforradalom már nem is törődött azzal, hogy megcáfolja ezeket a tényeket: a válságkezelés korszaka jött el, a káosz általi kormányzásé. Azonban ne felejtsük el: bármilyen sikeres is egy ellenforradalom, a valódi ellentmondásokat legfeljebb csak befagyasztani tudja, megoldani sohasem. És ez már napjaink kórképe. Az antiglobok számára a globalizációt a neoliberális globalizáció jelentette (ezért, noha sokan tiltakoztak ellene, végül is az antiglob elnevezés nem félreértés csupán). A tőkés rendszer a neoliberalizmussal való azonosítása azonban életveszélyesnek bizonyult.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 10. rész.
A CDU/CSU politikusai közben még határozottabb lépéseket sürgetnek.
