Törvényben tiltsák meg az ügyekkel való mutyizást

„Két év van még hátra 2022-ig, különösen az évértékelő fényében hogy látod, milyen helyzetben van a jobboldal, és kell-e félni az ellenzéktől?

Az utóbbival kezdve: szomorú, hogy a posztkomcsi-kisnyilas koalíció működik, Dunaújvárosban a régi szocik Vadai Ágnes utasítására simán leszavaztak a Jobbikon belül is a legszélről érkezett gumiszkinhedekre. Ám ez csak annyiban befolyásolja a jobboldal helyzetét, hogy mostantól az egy-egy ellen felállásban minden apró hiba és gyengeség duplán megbosszulja magát. A Fidesz-KDNP kiváló egészségnek örvend, a harmadik ciklusban képes volt teljesen új lendületet adni a kormánypolitikának, megérteni a világ szavát. Így mi, jobboldaliak egyszerre lehetünk elképesztően modernek és bölcsen konzervatívok. Mint látjuk, nemcsak a 2011-es szabadságharc kezdete óta következetesen képviselt gazdaságpolitika érett be mára, hanem az Orbán Viktor által bő egy évtizede meghirdetett ellenállás is a neoliberalizmus őrületével szemben. Az orbáni szembeszegülés megadta az alaphangot a Nyugat-Európát lázba hozó új kereszténydemokrata áramlathoz, amely a keresztény szabadság eszméje köré szerveződik.

Hogy állunk a kultúrharc területén (NAT, filmügy, színházak, kulturális elismerések)?

Régi narancsos értékelést kölcsönözve: középszarul. Habár kultúrharcra nincs is szükség, de térfoglalásra nagyon is, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a zömében közpénzből élő művészvilág ne közösíthesse ki azokat, akik egy picit is szimpatizálni mernek a kormány politikájával vagy a kereszténydemokrata gondolattal. 2018-ban, Kásler Miklós érkezése előtt még a habzó szájú, eszelős kritikus, egyben Alföldi Róbert szócsöve, azaz Csáki Judit egyszemélyes szerkesztősége kapta a legmagasabb támogatást kulturális portál működtetésére: félszáz millió forintot. Eközben a kiváló konzervatív műhelyek munka után, önszorgalomból működhettek, és csak az kaphatott pénzt, aki a kommunista diktatúrához hasonlóan tartotta a száját és belesimult a miltánsan liberális világba. Tavaly láthattuk először komolyabb jelét, hogy az Emmi, a Petőfi Irodalmi Múzeum, vagy a kulturális-emlékezetpolitikai programokat finanszírozó Terror Háza igyekszik végre kiegyensúlyozni a helyzetet.

Ti borítottátok ki a bilit a Szeviép-ügy bírói gyakorlatával kapcsolatban, mit vársz a nemzeti konzultációtól, fel lehet lépni az embereket sértő igazságtalanságokkal szemben?

Azt várom, hogy a konzultáció hatására az Országgyűlés többsége talál rá megoldást, hogy felszámolják a bíróságokon belül működő alvilági-posztbolsevik hálózatokat, ha kell, a legszigorúbb ügyészi és titkosszolgálati segítséggel. Laikusként úgy látom, ennek legfontosabb első eszköze az volna, hogy törvényben tiltsák meg az ügyekkel való mutyizást, azaz, hogy a bíróságon belüli klánok kimazsolázzák maguknak az ügyeket. Őrület, hogy ma házon belül a bírói maffia tagjai mondhatják meg, kit óhajtanak elítélni vagy éppen felmenteni, miközben biztos, ami biztos alapon a házastársuk a delikvens védője. Van erre megoldás, a legtöbb nyugati országban mutyi helyett kötelezően ábécérendben szignálják az ügyeket. Nem általában a bírókkal van baj, hiszen egy hétköznapi perben ma is jó eséllyel elfogulatlan és felkészült bírót kapunk, hanem a bíróságon belüli maffiával. A PS sztorija azért nagy dobás, mert mostantól fogva nem kell magyarázni senkinek, miért is kell megregulázni a jogszolgáltatást.”