Rémisztő

„Egyáltalán nem pozitívan, hanem egyenest visszataszítóan értékelve azt, ami évezredek óta értéket teremt. Külön-külön, vagy közös halmazt alkotva áldást hozó jelzők ezek: MAGYAR, FEHÉR, KERESZTÉNY, HETEROSZEXUÁLIS, FÉRFI/NŐ. Attól pedig, hogy egy éppen most polgármesterként (meg)élő személy ezen jelzőket rémisztőnek tartja, sőt számára nehezen értelmezhető, csupán képződményként azonosítható, én még pontosan tudom, ki vagyok. Nem ő határozza meg, hogy fehér nacionalista vagyok-e azáltal, hogy ezek a jelzők illenek rám. Nem minden magyar, fehér, keresztény, heteroszexuális férfi/nő nacionalista.

Ha számba vesszük azt az öt dolgot, ami rémisztő képződménnyé teszi Magyarország többségi részét, minden rémület elmúlik. Mit is értünk az egyes fogalmak alatt?

MAGYAR. Büszke, tartását minden történelmi kudarc ellenére is örökül hagyó ember. Rácsodálkozik a szavak ritmusosságára, kultúrájának sokszínűségére, gyermekét népének ősi dalaival altatja, határokat ismerve, de szívében figyelmen kívül hagyva él. Egyenrangúnak tekint más nemzetekhez tartozókat, de hálás saját népéhez tartozásáért. (S te tőlem rémülsz meg?)

FEHÉR. Pontosabban barackos rózsaszínként helyezhetnénk el a színskálán, de értjük mindnyájan, mit értünk alatta. A történelem folyamán domináns tényező, meghatározó irányító, a gondolati, politikai és gazdasági hatalmat fölénnyel birtokló. Magyarként ez a színe, ehhez viszonyítva látja árnyalva a többi embert bőrszíne szerint. De nem jelenti azt, hogy csupán az eltérő szín miatt ne lenne elfogadó a másik emberrel. (S te tőlem rémülsz meg?)

KERESZTÉNY. Hittel, reménnyel és szeretettel kibélelt lélek. Értékrendjét Isten törvényéhez szabja. Gondolatainak, szavainak és tetteinek kontrollja Krisztus. Lelki tartalékokkal rendelkezik, időtálló és végtelenre szavatolt ígérettel rendelkezik. Minden történelmi időben jellemzője a hitvallás és a hittérítés. Magyar fehér keresztényként azon örökség gondozója, ami megtartotta népét Róma és Konstantinápoly között, ami megvédte az elnémetesítéstől, amely az eszét és szívét vesztett ideológiák tombolásakor mentette az üldözötteket. (S te tőlem rémülsz meg?)

HETEROSZEXUÁLIS. Teremtettségéből adódóan a (némelyek által vitatott) két nem közül a másikhoz vonzódó. Úgy éli meg biológiai létének legintimebb részét, hogy megvalósul a lesznek ketten egy testté pillanatban a férfi+nő=ember egyenlet. Tudomása lehet más szexuális utakról, de azok számára nem jelentenek perspektívát. (S te tőlem rémülsz meg?)

FÉRFI/NŐ. Testének és pszichéjének alapvető jellemzője már gyermekkori játékaiban megmutatkozik. Barátságot és szerelmet meghatároz. Az életesemények azon részét éli meg, ami nemiségéből következik. Gyermekét az elsődleges nemi jegyeket alapul véve neveli, példát mutatva apaként a férfi-, illetve anyaként a női szerepre. Nem tagadja, nem változtatni akarja, hanem természetesnek veszi azt, akinek született. (S te tőlem rémülsz meg?)

Nem, te nem rémülsz meg tőlem, hanem velem ijesztegetsz másokat! Most ez közöttetek a hasznot ígérő irányzat. Határokkal szabdalt hazánkban, Európában, az egész világon... Kétség kívül meglovagolható ideig-óráig. Mert sokan azt képzelik, hogy aki magyar, az gyűlöl más nemzetiségűeket; aki fehér, az náci; aki keresztény, az mind inkvizítor; aki heteroszexuális, az üldözi a másságot; aki férfi ill. nő létében boldog, az elnyomóvá válik. De ez csak kitaláció!

Mi nem leszünk azért se zsidóvá, se cigánnyá, hogy védett emblémát kapjunk. Nem tudunk más színűvé lenni, hogy ne terheljenek bennünket generációkkal korábbi bűnök. Nem hagyjuk el hitünket azért, hogy ne legyen részünk megnemértésben vagy üldözésben. Nem bújunk mással és máshogyan ágyba azért, hogy trendik legyünk. Nem élünk a nemátalakító műtétekkel azért, mert néha valóban küzdelmes annak lenni, akinek rendeltettünk. Mindezt pedig nem azért tesszük, mert lenézünk bárkit a nemzeti hovatartozása, bőrszíne, vallása, nemi identitása miatt. Nagyon egyszerű oka van: teremtettségünk. Elfogadtuk, hogy ilyennek alkotott a Feljebbvaló. Vitathatják, tagadhatják, elavultnak nyilváníthatják, de az irányítás az Övé.

Megrémültem attól a gyűlöletkeltéstől, ami Niedermüller Péter gondolatmenetében felbukkant. Megrémültem attól, ahogy a Magyar Helsinki Bizottság kettős mércét alkalmazott szavainak értékelésében. Megrémültem néhány kommentbe beleolvasva. De nem lesz úrrá a rémület, mert nem a félelem, hanem az erő lelke van a tarsolyunkban...”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.