Privatizáció vagy tervezett kifosztás?

„Az egyik nagyon fontos eseménysor, az állami és más közösségi tulajdonok magántulajdonokká alakítása is több mint két évtizede befejeződött.

(Gyakorlatilag 1998-ra alig maradt magánosításra váró vagyon.) Kellő távolságra vagyunk tehát az eseményektől ahhoz, hogy azokat tárgyilagosan vehessük vizsgálat alá. Mert ha valami ma még mindig heves indulatokat vált ki, az éppen a hajdani közösségi vagyon magánosítása. A vitatkozók gyakran szélsőségekbe hajló dolgokat említenek.

A valósághoz úgy kerülhetünk közelebb, ha tárgyilagosak maradunk, a tényeket ismertetjük és a közönségre bízzuk a véleményalkotást.

A cím is ezt jelzi, amit az induló sorozat címének választottam, hiszen a szélsőséges álláspontok vagy az egyik, vagy a másik fogalomkör alá rendelik a történteket. A tárgyilagos számbavétel azért is fontos, mert az események fősodra óta eltelt már egy emberöltő, hovatovább az ügy történelemmé vált. Igazán el kellene kerülni, hogy történelmünknek ez a meghatározó epizódja – mint az más ügyekkel sokszor megtörtént – ismét a történelemhamisítás vagy éppen az elhallgatás martaléka legyen, vagy éppen a komoly időre szóló eddigi hallgatást a hamisítás kövesse.”