Mit is mondjak, hogy is mondjam?

„Orbán olyan, mint egy megfáradt, diplomás kommunista, mint egy kiöregedett rocksztár, mondta a miniszterelnöki évértékelőt értékelő valódi szocialista párti – exkommunista – uniós képviselő. A többi bíráló is igencsak sokat törhette a fejét, mit is mondjon, hogyan is mondja, mert leginkább az erőlködés érződött a bírálatokon. Ha még valaki megőrizte humorérzékét – jelzem, egyre kevesebben vagyunk – akkor igazán jót mulathat a miniszterelnöki beszédet kommentáló politikusokon.

Hogy Orbán megfáradt lenne, nekem cseppet sem tűnt fel, az pedig igazán dicsérő jelző, hogy diplomás, ugyanis a megjegyzést tevő úr pártjában szép számmal akadnak olyan diplomások, akik helyesen írni sem tanultak meg, különösen
a j és ly betűk között tudnak nehezen dönteni, holott ez általános iskolás tananyag, valamint rendre összekeverik irodalmi nagyjainkat más foglalkozású kiváló honfitársainkkal.

Az persze más lapra tartozik, hogy irodalmi nagyjaink többségétől bizonyára egy sort sem olvastak, de azért rendre »lefasisztázzák« őket, mindenféle bizonyíték nélkül. Ezt már megszoktuk. Hogy milyen egy kiöregedett rocksztár? Egyrészt öreg. Miért baj az? Másrészt esetleg kopasz, pedig régen hosszú haja volt. És ez miért baj? Tehet róla? Nem tehet. Esetleg nincs már hangja. Vagy már nem olyan erős, mint régen volt. Na és? Akkor mi van? Ha van közönsége, énekeljen nyugodtan. Orbánnak viszont nem kell énekelni, haja is van, hangja is van, mondanivalója is van, az idő meg éppen úgy múlik felette, mint az őt igaztalanul lekommunistázó, igazi kommunista ingyenélő felett, meg persze fölöttünk is.

Amúgy meg nem igazán értem a kommentálókat. Ha ugyanis a miniszterelnök által elmondott tényeket cáfolják, bizonyítékokkal alátámasztva, az rendben van, bár a magam végtelenül liberális (és nem álliberális) véleménye az, hogy mindenkinek joga van évet értékelni. Szerintem elég sokan meg is teszik ezt egy-egy esztendő végén. A családokban is. Én így értékelem, te úgy értékeled, kész. Ezért nem értettem már azt sem, amikor hírét vettük, hogy az évértékelő helyszínén tüntetés készül. A rendőrség ki is jelölte a tiltakozók helyét. Az más dolog, hogy végül érdektelenségre hivatkozva a szervezők lefújták a tüntetést. Nyilván szórakoztatóbb teendőjük akadt a »meghívottaknak«, de attól még nem értem, mi ellen akartak tüntetni? Még azt sem tudhatták, mit fog mondani a miniszterelnök! Ráadásul mire megy az ember egy ilyen tüntetéssel? Megakadályozni nem tudja. Bármennyire is álliberális, nem vitathatja el a jogot a mindenkori miniszterelnöktől, hogy elmondja, miként látta a mögöttünk hagyott esztendőt. Mellesleg, ha nem értékelt volna, talán éppen az lett volna a baj. Nem látok más okot, mint hogy jó bulinak szánták a tüntetést, ha összegyűltek volna elegen. De nem gyűltek, így elmaradt a műbalhé.”