Azért is kérdeztem ezt, mert amikor valaki fiatalemberként a papi hivatást választja, akkor eszébe sem jut, hogy egyszer majd bíborosként kell képviselnie a katolikus egyházat. Az Ön szolgálatlában nemcsak a lelkiségnek kell jelen lennie, hanem a diplomáciának, a protokollnak is…
Amikor megszülettem, akkor az én püspököm, Mindszenty József már börtönben volt, vele személyesen soha nem találkoztam, pedig amikor 1970-ben papnak jelentkeztem még mindig ő volt a püspök, de még bent volt az amerikai nagykövetségen. Finoman fogalmazva sem volt akkoriban vonzó lehetőség püspöknek lenni, nyilvánvalóan engem sem foglalkoztatott, helyette annak örült az ember, hogy szabadlábon volt. Nekem volt olyan osztálytársam a szemináriumban, akit letöltendő szabadságvesztésre ítéltek azért, mert a Műegyetemen az egyetemi társaival kirándulni ment és hittant tanított. De aztán persze máshogy alakult a történelem, mindig azt kell ajándéknak tekinteni, amilyen lehetősége van az embernek…
Ajándékként fogja fel, hogy bíboros lett Önből?