I love NAT

„Nem várt haszonnal járt az új Nemzeti alaptanterv körül fellángolt vita. Lelepleződött végre, hogy mi gátolta a rendszerváltás óta eltelt időszakban a magyar társadalom gyógyulását, a történelmi traumák feldolgozását, a kommunista rezsimek által eltorzított nemzettudat regenerálódását. Nem külső erők leplezték le, maguk a baj okozói harsogják büszkén és öntelt magabiztossággal a NAT ellen megfogalmazott megsemmisítő kritikáikban a beismerést: semmit nem tűrnek el, ami nemzeti.

Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy hősnek nevezem a hőst, latornak a latrot anélkül, hogy megadnám olvasóimnak a következtetések levonásának örömteli lehetőségét, ezért játékos megoldást javaslok. Az eddig napvilágot látott balliberális támadások szövegeit alapul véve rántsuk le a leplet a NAT ellenzőinek igazi szándékairól. Házi feladatként majd mindenki kikeresheti az interneten minden mondatomnak az eredetijét. Így gyakoroljuk a kooperatív együttműködést, a csoportmunkát, fejlesztjük a digitális kompetenciát és a kreativitást, de lehetőséget biztosítunk a kritikai gondolkodásra és az önálló véleményalkotásra is. Azért pedig előre elnézést kérek, ha a játék némi lexikális tudást mégiscsak feltételez.

Üdvözöljük tehát az új NAT bevezetését! Közösségi médiában otthonosan mozgó honfitársaink kedvéért: #IloveNAT! Olyan évtizedes hiányosságokat pótol, hogy ha ezt a NAT-ot nem vezetik be, felmondok. Sőt, erre biztatom minden pedagógustársamat. Hozzám hasonló pályaelhagyók kedvéért: ha ezt a NAT-ot bevezetik, visszamegyek tanítani. Vagy tanárnak nevelem a gyerekem, az unokám, a szomszédom. Mert nem akarom, hogy az unokáink valódi oktatás helyett globalista, posztkommunista, liberális agymosást kapjanak. És most a magyar szakos kollégák tartsák jó magasra a táblát, amelyen ez áll:

Nem tanítok kommunista írót!

Hogy ki a kommunista? Azt majd én eldöntöm. Ott van például József Attila. Nem, nem számít, hogy az egyik legzseniálisabb magyar költő, kit érdekel anyanyelvünk virtuóz használata, hidegen hagy, hogy végül még idejében kiábrándult belőlük. Komcsi és kész. És akkor már Juhász Gyula is. Meg az a Kassák. Elképesztő névsor. Az embernek kél káromkodni kedve…”