Erkölcsi tévutak az egyetemes moralitás köntösében

Aki tanárra ÉS orvosra kezet emel. Mindegy, hogy milyen kissebbséghez tartozik. Erre nagyon sürgősen kell valami nagyon határozott megoldást találni, mert ez már nagyon durván túllép minden határon.

"Aki tanárára kezet emel – sem morálisan, sem jogilag nem felmenthető." Hát... Az utóbbi évtizedek tanárbántalmazói emlékeim szerint egyetlen napot sem ültek és egyetlen peták kártérítést sem fizettek. Büntetésük csak névleges volt. Sajnos a rendszerváltás óta regnáló kormányok szabadjára engedték a csőcseléket az iskolában. 2010 után is voltak hangzatos ígéretek iskolarendészetről és hasonlókról, de semmi sem történt. A tanári pálya vonzereje szinte eltűnt, a tanárhiány kezd egyre ijesztőbb méreteket ölteni. Ki tudja ezt helyrehozni és mikorra?

"A baj csak az, hogy a lelkiismeret és bűnérzet nem kiiktatható. Tiltakozhatunk, elnyomhatjuk, sőt lázadozhatunk is ellene, de megszüntetni nem tudjuk, ez egyáltalán nem "valami keresztény dolog", mely alól az ateisták, a vallás nélküliek vagy bárki más felmenthetné magát. Ott van ez mindünkben. Ezért aztán őszintén elbeszélgetnék azokkal, akik a tanárbántalmazásokról készült felvételeket látva az erőszakos, tanárokra kezet emelő, őket megalázó gimnazistákat az áldozat szerepében vélik felfedezni. Miközben egyébként a "csínytevő" diákok osztálytársai mindkét videóban jól hallhatóan röhögnek a helyzeten, sőt, tovább hergelik a tanárra kezet emelő társukat." Na most akkor ott van vagy nincs ott???? Jól látható, hogy - sem a tanárverő diákokban, - sem a rajtuk röhögő, őket biztató osztálytársakban, - sem a bántalmazókat mentegető politikusokban nincs ott, ebből következően egyáltalán nem létezik valami abszolút erkölcsi ítélőszék, valami Belső Bíró, ami a bűn elkövetőjét arra ösztökélné, hogy a fejére hamut szórva, sírva megbánja a tettét. Sem a tanárverés, sem semmilyen más bűn esetében nincs így, hétköznapi kis hazugságok vagy óriási, emberiségellenes bűncselekmények esetében SEM. Ha működne, akkor Ádámot és Évát nem kellett volna kiűzni a paradicsomból, Káint nem kellett volna megátkozva elzavarni, és nem kellett volna megbélyegezni sem, hogy senki meg ne ölhesse. Nem lett volna szükség a vízözönre, Sodoma elpusztítására és nem sorolom tovább. Az emberi történelem nem így alakult volna, ahogyan alakult. A VALÓSÁG AZ, HOGY RENDKÍVÜL RITKÁN bánják meg az emberek a bűneiket, a legtöbb esetben kéznél van az önigazolás és önfelmentés, racionalizálás, és bármit is tesz az ember, igaza van, meg tudja indokolni, hogy miért a másik a hibás, vagy miért a körülményei a hibásak és nem ő maga. Ez az általános, legalább százszor gyakoribb, mint a bűnbánat. Amikor az emberek megbánnak valamit, akkor is sokkal gyakoribb, hogy csak azért bánják, mert elesnek miatta valami jótól, elesnek a haszontól, a nyereségtől ("Bárcsak a Huffnágel Pistit választottam volna"), és ritka, amikor azt bánják meg, hogy a tetteikkel megbántottak másokat, beletapostak más emberek lelkivilágába, kárt okoztak másoknak. Mivel maga a hír is erre példa, hogy itt senki semmit nem bán, és nem is érzékel bűnként, ezért kibaszott logikus ebből arra a következtetésre jutni, hogy a lelkiismeret senkit sem hagy nyugodni. Sajnos DE. Az igazság az, hogy nagyon is jót alszanak a bűnösök. Álmatlanul kódorogna az egész világ, ha a lelkiismeretük nem hagyná békén az embereket, és a bűntudatuk nem horkolna jó nagyokat.

Most azt várom, hogy megjelenjenek a jogvédők a diákok képviseletében, és szorgos munkával feltárják, hogy a fehér keresztény heterók az igazi bűnösök. És az a baj, hogy ez nem vicc.