Egy igaz ember

„Romney a Republikánus Párt egyik legismertebb politikusa. Nézeteit tekintve mérsékelt konzervatív, vallása alapján mormon. Akkor tűnt fel, amikor a 2002-es Salt Lake City-i téli olimpia pályázatát, majd szervezését irányította, s utána a liberális Massachusettsben megnyerte a kormányzóválasztást. 2008-ban és 2016-ban indult a republikánus elnökjelöltségért, de alulmaradt John McCainnel, illetve Donald Trumppal szemben. 2012-ben ő volt a Republikánus Párt elnökjelöltje, de nem tudta legyőzni Barack Obamát. A közte és Trump között kialakult viszonyra jellemző, hogy a 2016-os kampány egy pontján a milliárdos „a republikánus politika történetében az egyik legostobább és legrosszabb” jelöltnek nevezte és azon gúnyolódott, hogy amúgy nem lebecsülendő vagyona elmarad az övé mögött. Romney ezek után bejelentette, hogy nem szavaz Trumpra – igaz, Hillary Clintonra sem. Trump győzelme után elterjedt, hogy Romney lehet a külügyminiszter. Meghívót kapott egy ebédre, ám utána leforrázva távozott a Fehér Házból és Trump újra kigúnyolta, amiért egy percig is azt gondolhatta, hogy majd őt fogja felkérni.

De Mitt Romney nem erre hivatkozott, amikor szerdán megszavazta az első vádpontot, a hivatallal való visszaélést. Nem hozta fel Trump emberi gyarlóságát, stílusát, kíméletlen támadásait – sőt, azt mondta, ő sok mindenben egyetért vele, szavazata az esetek 80 százalékában egybeesett a Fehér Ház szándékaival. Csak hát ott van az a fránya fogadalom Isten előtt, meg a tény: Trump egy nehéz helyzetben lévő külföldi országot akart zsarolással az ő hazai politikai riválisára nézve káros lépésekre kényszeríteni.”