Bayerék legutóbbi tüntetése megmutatta, hogy a „gyűlölet” fogalma miért rossz ellenzéki fegyver

„A gyűlölet depolitizáló keretében viszont esélyünk sincs ezeknek a konfliktusoknak a közösségi feloldására és ezáltal arra sem, hogy közösen alkossuk meg együttélésünk szabályait. Igazságosabb újraelosztást szeretnél? Hát milyen undorító vagy te, gyűlölöd a gazdagokat, akik kemény munkával dolgoztak meg a pénzükért. Szeretnéd, ha az ateistáknak is legyen joguk a közterületeken szimbólumaikat használni? Ne légy kereszténygyűlölő! Szeretnéd, hogy több nő legyen a politikában? Férfigyűlölő ballibbant!

Ez csak néhány példa arra, hogy bár Bayer Zsoltból nem sikerült hitelesen gyűlöletellenes harcost faragni egyik napról a másikra, a reakciós jobboldal igenis rengeteg esetben használja a gyűlöletet arra, hogy bizonyos privilegizált pozíciókat védjen azoktól, akik igazságot követelnek elnyomatásuk vagy kizsákmányoltságuk miatt.

És a kulcsszó valójában ez: az elnyomás és a kizsákmányolás. Ezek ugyanis rávilágítanak a hatalomnak, a hierarchiáknak, a társadalom szabályszerűségeinek, működési mechanizmusainak természetére. A gyűlölet pont egy olyan szómágia, amely ezeket akarja elfedni és egy nagy morális felháborodás fátyla alatt társadalmilag kívánatos és nem kívánatos gyakorlatokat egy szintre hozni.

A gyűlölet utóbbi időben felfutott népszerűsége a világ politikai szókészletében (ez ugyanis nem kizárólag pannon sajátosság) épp az elnyomáson alapuló új jobboldal felfutásával párhuzamos.

Mert hisz mennyivel jobban hangzik, amikor valaki azzal érvelhet, hogy elutasítja a kereszténygyűlöletet, a férfigyűlöletet, a heterók gyűlöletét, mintha azt mondaná, hogy lenézi az emberiség egy jelentős részét, nem hisz abban, hogy minden ember egyenlőnek született/teremtetett, és így nem hisz abban, hogy egyenlő módon kellene bánni velük.

Szóval ha tényleg komolyan gondolják saját politikai meggyőződéseiket, akkor mind a liberálisoknak, mind a baloldaliaknak arra kéne törekedniük, hogy a gyűlölet depolitizáló fogalomkészletétől megszabaduljanak. Hiszen minden alkalommal, amikor kimondják ezt a szót, csak elfogadottabbá teszik a teljes politikai pályát ellenük buheráló politikai keretrendszert.

Sőt, ha igazán bíznak a saját gondolataik erejében, akkor a hierarchiákban hívő jobboldaliak számára is tisztességesebb lenne kiállni, és elmondani, igen, mi az alá-fölérendeltségben hiszünk, meg abban, hogy te és te és te nem érdemled ugyanazt, mint én, ő és ő. Valahogy mégiscsak gerincesebb ez, mint ilyen fogalmi trükkökkel ellehetetleníteni azt, hogy valós gondolataik nyíltan megmérettethessenek a társadalom színe előtt.”