A kulcsszó valójában ez: az elnyomás és a kizsákmányolás.
„A gyűlölet depolitizáló keretében viszont esélyünk sincs ezeknek a konfliktusoknak a közösségi feloldására és ezáltal arra sem, hogy közösen alkossuk meg együttélésünk szabályait. Igazságosabb újraelosztást szeretnél? Hát milyen undorító vagy te, gyűlölöd a gazdagokat, akik kemény munkával dolgoztak meg a pénzükért. Szeretnéd, ha az ateistáknak is legyen joguk a közterületeken szimbólumaikat használni? Ne légy kereszténygyűlölő! Szeretnéd, hogy több nő legyen a politikában? Férfigyűlölő ballibbant!
Ez csak néhány példa arra, hogy bár Bayer Zsoltból nem sikerült hitelesen gyűlöletellenes harcost faragni egyik napról a másikra, a reakciós jobboldal igenis rengeteg esetben használja a gyűlöletet arra, hogy bizonyos privilegizált pozíciókat védjen azoktól, akik igazságot követelnek elnyomatásuk vagy kizsákmányoltságuk miatt.
És a kulcsszó valójában ez: az elnyomás és a kizsákmányolás. Ezek ugyanis rávilágítanak a hatalomnak, a hierarchiáknak, a társadalom szabályszerűségeinek, működési mechanizmusainak természetére. A gyűlölet pont egy olyan szómágia, amely ezeket akarja elfedni és egy nagy morális felháborodás fátyla alatt társadalmilag kívánatos és nem kívánatos gyakorlatokat egy szintre hozni.
A gyűlölet utóbbi időben felfutott népszerűsége a világ politikai szókészletében (ez ugyanis nem kizárólag pannon sajátosság) épp az elnyomáson alapuló új jobboldal felfutásával párhuzamos.
Mert hisz mennyivel jobban hangzik, amikor valaki azzal érvelhet, hogy elutasítja a kereszténygyűlöletet, a férfigyűlöletet, a heterók gyűlöletét, mintha azt mondaná, hogy lenézi az emberiség egy jelentős részét, nem hisz abban, hogy minden ember egyenlőnek született/teremtetett, és így nem hisz abban, hogy egyenlő módon kellene bánni velük.
Szóval ha tényleg komolyan gondolják saját politikai meggyőződéseiket, akkor mind a liberálisoknak, mind a baloldaliaknak arra kéne törekedniük, hogy a gyűlölet depolitizáló fogalomkészletétől megszabaduljanak. Hiszen minden alkalommal, amikor kimondják ezt a szót, csak elfogadottabbá teszik a teljes politikai pályát ellenük buheráló politikai keretrendszert.
Sőt, ha igazán bíznak a saját gondolataik erejében, akkor a hierarchiákban hívő jobboldaliak számára is tisztességesebb lenne kiállni, és elmondani, igen, mi az alá-fölérendeltségben hiszünk, meg abban, hogy te és te és te nem érdemled ugyanazt, mint én, ő és ő. Valahogy mégiscsak gerincesebb ez, mint ilyen fogalmi trükkökkel ellehetetleníteni azt, hogy valós gondolataik nyíltan megmérettethessenek a társadalom színe előtt.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Ezúttal sem nyúlt mellé az építési és közlekedési miniszter.
Kíméletlenül őszinte volt az építési és közlekedési miniszter.
Több ezer teherautó és kamion indult Budapestre a Hősök terén tartandó demonstrációra.
Miként tudunk megbirkózni az előttünk álló hónapokkal? Úgy, ha rend van a gondolatainkban! Ezért érdemes követni a pilisi remetéket, és rendet tenni a „barlangunkban”. Krupincza Mariann írása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A választási bizottság döntése nem végleges, a bíróságon lehet fellebbezni ellene.
A vásárlásra ösztönző visszaszámlálások inkább egy meghosszabbított black fridayt idéznek, mintsem a lelki elmélyülés és a csend időszakát. A modern karácsony igazi kihívása talán az, hogy megtanuljunk választani. Gianni Annoni írása.
