Az értelmező

„Hát, nem sikerült. Ennek oka egyszerű. Nem a konzervatív, nemzeti és keresztény emberek milliói szoktak kirekesztően mocskolódni, hanem a magukat demokratikus ellenzéknek tituláló kisebbség. Ami akkor is kisebbség, ha többségnek hazudja magát, mint a bolsevikok. A jelentéktelen Niedermüller tehát ott folytatta, ahol abbahagyta. A kiöregedett szabaddemokraták lógó pulóveres szalonforradalmárai, a hozzájuk kapcsolt, öntudatosan cigarettázó kékharisnyák, akik szerencsés esetben nők, ám a végtelen szabadság kis köreiben ez ma már cseppet sem biztos. A hölgyek is lehetnek férfiak, meg fordítva.

Azok, akik a magyar keresztényeket kicsiny szubkultúrának minősítik, valójában éppen úgy nem tudják, hogy mit is beszélnek, mint ahogy végtelen butaságában és gőgjében a balliberális ellenzékiek egyike sem. Gyurcsány Ferenc idióta, általa köztársaságpártinak vallott közhelyeket locsog Bibó István szobránál, miután jól megvédelmezte pártja alelnökét, Niedermüllert. Aki ezt megelőzően írta: »Egész életemben az emberek egyenlőségét képviseltem, az emberi jogokért küzdöttem. Ezt tettem egyetemi tanárként, így éltem és dolgoztam európai parlamenti képviselőként és most polgármesterként is.«

Csodálatra méltó ez az önáltatás. Ebből adódik az a fajta liberális magabiztosság, amivel lesöpörni vélik a mondataikat utólag nem az ő szájuk íze szerint értő és értelmező milliókat. Mert hiszen aki nem az ő nótáját fújja, és nem az ő, Soros György által vásárolt hangszerein muzsikál, az mind hülye. Ostoba, faragatlan, bunkó, vidéki. Fideszes. Méghozzá gyűlöletkeltő. A Soros-bérencek pedig szorgalmasan magyarázzák a balliberális ellenzék mondatcsodáit, ezeket a kusza, kirekesztő, sértő és sebző gondolatbombákat. Guruljanak azok akár Brüsszelből ide, Donáth Annától vagy Cseh Katalintól, de még inkább Gyurcsánynétól, hiszen ők is folyamatosan a magyarellenesség parazsát fújják a hasonlóan katyvaszos mondataikkal.”