A mizantrópok kora

  „»Sötét a kedvem s méregtől beteg,
  Látván, mint élnek itt s mily emberek.«

/Moliére: A mizantróp/

Úgy 350 évvel ezelőtt írta Molière a darabot, melyből a fenti idézet származik. A mizantróp, az embergyűlölő Alceste figurája, ma mintha a követendő példaképpé válna sokak számára. Határozottan divatba jött az ember – a teremtés koronája – megvetése, mert, mint mondják, tönkreteszi a bolygót, halomra gyilkolja a biodiverzitást, szén-dioxidot bocsájt ki és léte más eredendő bűnöktől is terhes. Pusztulnia kell hát, hogy a Föld fellélegezhessen és eljöjjön a Kánaán.

Kár, hogy nem lesz senki, aki elmesélje. Egyre több és egyre extrémebb hír kerül a szemem elé, olyan emberekről, akik mélyen megvetik, mi több kihalásra méltónak ítélik az emberiséget. A pusztulás hírnökei és/vagy megvilágosodottai – a kényelmes kor ízlése szerint – nem a sivatagokban, piactereken, rongyokba öltözve és éhezve hirdetik a kívánatos kipusztulást, mint a próféták anno, hanem az egyetemek kényelmes katedráin és a fotelből élvezhető médiában. Szó sincs semmiféle prófétai sorsról, nem vetik kútba őket, mint Jeremiást, éppen ellenkezőleg, mindenhová meghívják őket, és a közönség állva tapsolja előadásaikat a kívánatos pusztulásról. Ügyesen élnek a technológia áldásaival, melyeket amúgy a pusztulás okainak tartanak és mélyen megvetnek. Elméletileg legalábbis.

A legutóbbi hír, erről az embergyűlölő szubkultúráról, egy bizonyos Patricia MacCormack nézeteinek bemutatása volt. A nevezett hölgy Angliában él és kontinentális filozófiát tanít. Túl ezen, híve és hirdetője az „ateista okkultizmusnak” – bármi legyen is az. Nagy sikert aratott a »Démoni nyálkahártya« című előadásával, melyet boszorkánynak öltözve tartott. Az előadása egyébként különböző posztmodern filozófusok munkái nyomán, »…. feltárja a vulva, a nyálkahártya és a démoni egyesülésének szerepét a káosz varázslatában.« (Anatómiában járatlanok számára: a vulva a külső női nemi szerv) Megjegyzem, valamilyen, csak általuk ismert oknál fogva, a magára valamit is adó ultrafeminista nem tudja művét teljesnek, ha nem tesz említést a női nemi szervekről. Pedig a saját nemi szerveinkkel való túlzott foglalatoskodás veszélyes utakra viszi a pácienst.

Lásd például Gréczi Zsolt tanulságos történetét. A hölgy – láthatóan és nyilvánvalóan – dühöngő elmebeteg, de ez, az amúgy is agyalágyult korunkban, nem bír már különösebb hírértékkel. Elmebaját könyvben is megörökítette, melynek az »Ahuman Manifesto« címet adta. (Az »ahuman« szó az ő innovációja, és valami embernélküliséget ért alatta.) A legfontosabb követelése, hogy az emberek azonnal hagyjanak fel a szaporodással, mert ezzel némileg orvosolhatják a bioszférában okozott károkat.”