Tudjuk, hogy Magyarország fénysebességgel távolodik a XXI. századtól, de azt azért nem gondolná az ember, hogy egy munkahely, kiváltképp állami munkahely nem tudja biztosítani azokat a körülményeket, melyek a dolgozó fizikai jóllétéhez szükségesek.
„A rendszert emberek találják ki, üzemeltetik, vagy tesznek úgy, mintha üzemeltetnék. Egy gyakorló háziasszony is ki tudja kalkulálni, hogy ha nem törődnek valamivel, nem invesztálnak bele, akkor szét fog rohadni. Ha nem becsülik meg a dolgozót, akkor el fog menni. Úgy tűnik, a vezérigazgató uraknak és egyéb döntéshozóknak ez nem megy. Olyan rendszereket tartanak fenn, melyek embereket darálnak be, aláznak meg, tesznek beteggé, vagy éppen hajszolnak a halálba. Nem ők húzzák meg a ravaszt, de ők adják a dolgozó kezébe a pisztolyt.
Ha belegondolunk, emberek százezreiről van szó, és azok családjáról, vagyis ennek az egyre fogyatkozó lélekszámú országnak a jelentős hányadáról. Úgy tűnik, ez nem tétel. Nem fontos. A propaganda azt harsogja, hogy megvédjük a családokat, csak éppen közben tönkreteszik ennek a több százezer embernek a családját.
Január elején az egyik legtragikusabb dolog történt ebben az országban, ami történhet: egy hivatástudó ember nem a hivatását, hanem az életét dobta el. Ennek soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad megtörténnie. A magyar állam teljes csődje ez. A magyar állam egy határmenti postafiók, a kert végében az éppen összedőlni készülő pottyantós budival.
Je suis Kumich László.”
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Ki van adva a jelszó: ismét az arabok nagy, szent fenekébe kell beléomolni.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A kormányfő közölte, ide jutottunk, ilyen a sokat hangoztatott tiszás szeretetország.
Nem állítom, hogy feltétlenül a jelenlegi töredezett, lejáratódott pártszerkezet számára adatik túlélés.
