A későzöldek

„Adtak fordítókulcsot arról, miként nevezik majd a szakmákat. Gázszerelő – nincs, elég az az egy, van viszont központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő. A lábápolóból kéz- és lábápoló technikus lett. Az autószerelő immár gépjármű-mechatronikai technikus. A színpadmester színház- és rendezvénytechnikus. Élelmiszer-vegyi áru eladóból kereskedelmi értékesítőt faragtak. A szenvedélybeteg-gondozóból a csinosabb szociális és mentálhigiénés szakgondozót. Rendészeti ügyintéző sincs, van helyette közszolgálati technikus. Ha mindezt képszerűen szeretnénk látni, idézzük fel a hatalomőrző, -védő kormánybarát kommunikátorok díszzsebkendőit. Mindegyikük viseli. Átnevezi a zakót.

Az LMP is ráérzett tehát az átnevezés ígéretes ízére most, amikor az utolsó két százalékát óvja. A zöld amúgy is divatszínné válik, bár náluk alapból megvolt. A »más«, amit elhagynak, viszont egyre kevésé comme il faut. De miért nem LZP-nek becézték át magukat, Lehet Zöld a Politikának? Green New Deal fut Amerikában, Nagy-Britanniában az Európai Unióban. Adja magát. Igaz, nálunk minden kicsit más.

A zöld például a Fradi színe, s mint ilyen, nyerő lehet. Másfelől a világfutballban nincs igazi nagy csapat zöld színnel. Ki tudja, miért. Egybeolvadna a mez és a fű színe? Csakhogy nálunk a nagy pártok sem a zölddel futtatják magukat, hacsak nem a nemzeti színek vonatkozó sávját használják. Egyébként narancsosok, kékek, pirosak – zöld nincs. Oka lehet. Az LMP viszont már használta a sápadtzöldet. Méregzöldre válthatna.

Épp most lehetne ennek jegyében termőre fordulniuk, amikor már nagyon kiuzsorázták a talajukat, legértékesebb embereiket folyamatosan kiforgatták magukból. Pedig egy szerethető, klorofillzöld pártra nagy szükség lenne mesterséges fény alatt tartott világunkban. (A klorofill a növények azon vegyülete, amely a napsugárzást képes elnyelni, hogy közvetlenül energiát alakítson belőle, elősegítve a kémiai, szintetikus (!) folyamatokat. A fotoszintézis kulcsanyaga. Ha úgy tetszik, napelem.)”