A becstelenség napja

„Az egy dolog, hogy a magyar hatóságok miért olyan tehetetlenek az SS-egyenruhás bohóckodással szemben, az is zavarba ejtő, hogy mennyire gyenge a magyar politikai közösség antifasiszta része, s hogy mennyire nehezen tudják tevőlegesen kifejezni nemtetszésüket az egyenruhásdit játszó szélsőségesekkel és az általuk képviselt embertelen eszmékkel szemben.

Ám most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy ez az egész neonáci esemény egy ordas hazugságra épül. Azt mondani ugyanis, hogy a kitörési kísérlet bármilyen értelemben kapcsolatba lenne hozható bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, hogy felháborodjon-e rajta vagy nevessen.

Gondoljunk csak bele, hogy a kitörésben kik is vettek részt, és hogy kerültek oda: az egyik részük német katona volt. Ők Budapestet azért »védték«, mert a német birodalom megszállta Magyarországot 1944. március 19-én, majd 1944. október 15-én erőszakkal akadályozták meg, hogy hazánk kiváljon a második világháborúból.

A céljuk pedig más nemigen lehetett, mint Bécs védelme. Aki tehát őket ünnepli, az idegen hódítókat ünnepel. Nehéz megérteni, hogy mi köze ennek a becsülethez. Aztán ott van a másik részük, a magyar katonák, akik legalább a hazájukat védték, bár ugye olyan tisztek vezetése alatt, akik pisztolylövés nélkül hagyták előtte megszállni a hazájukat márciusban, majd elárulták Legfelső Hadurukat 1944. október 15-én. Nevezzenek nyugodtan régimódinak, de én az ilyen magatartást szintén nem tartom a becsület ünnepelendő példájának.”