Üdv doktor Bubó világában

„Anna lányom lázasan fekszik, kezdődő tüdőgyulladástól szenvedve. Telefonál, hogy megjött a vérvizsgálat eredménye, antibiotikumot kell szednie, kér hogy váltsam ki a receptet. Modern világ, e-recept, küldi személyi igazolványának fényképét, TAJ-számát. Semmi gond, mondom, úgyis Marciért megyek az óvodába, útközben majd megállunk egy patikánál.
Így teszünk.

Patika. Szokásos délutáni forgalom, lassan sorra kerülök. Mondom, lányom gyógyszerért jöttem, ott van a recept az elektronikus rendszerben, nálam meg a beteg személyi igazolványa, TAJ száma. Patikus mondja: ez nem lehetséges.
Mi nem az? - kérdezem.
Nem adhatom oda a gyógyszert - mondja a patikus.
Miért? - kérdezem én.
Csak személyesen lehet átvenni, jön a válasz.
Dehát lázasan fekszik - replikázom.
Ez a szabály - mondja szenvtelenül a patikus.

Lágyan kérem, érvelek. Itt a személyi igazolványa, az enyém is, láthatja, hogy a lányom, ha kell hozom meghatalmazást.
De nincs pardon. Nem lehet. Így szól a szabály. Hozzak hagyományos papír alapú receptet, akkor odaadja, vagy menjek el egy okmányhivatalba, es onnan hozzak valami hivatalos papírt. Ezen a ponton feladom. Megértem, hogy ebből így nem lesz gyógyszer. Nem is lett. Hazamegyünk Marcival, a beteg, lázas gyerek felöltözik és Tamás fiammal autóba ülnek, hogy végre megkapják a gyógyszert.

Persze a szabályokat tartsuk be. De nem tudom, ki csinálta ezt a szabályozást, amitől nem egyszerűbbé, hanem nehezebbé válik a beteg élete. Gondolkodom, mi lehet az oka ennek a szigornak. Mert valami csak van. Nem jövök rá.
Mi az Isten ez? E-recept csak személyes átvétellel.

»Kígyónak lábsó,
Madaraknak fogsor,
Diktál a beteg,
Írja a doktor.«

Üdv doktor Bubó világában.
De a rajzfilmen legalább szórakoztam.
Most meg velünk szórakoznak.”