Schobert Norbert velejéig soviniszta, fitnessfasiszta szélhámos

„Bevallom, meglep a Schobert Norbert legutóbbi gyűlöletmarketing-akciója után támadt elsöprő erejű felháborodás. A jelenség olyan, mintha a viktoriánus kor angol társadalma Hasfelmetsző Jacknek csak az ötödik áldozata után szörnyedt volna el azon, hogy valaki Londonban nőket belez.

Schobertnek ez a húzása közel sem volt olyan ártalmas, mint amikor citromlével akart rákot gyógyítani, és közel sem volt olyan ízléstelen, mint amikor abból gyártott promóciót, hogy miként tért vissza »a halál torkából«. Schobert mindig is ugyanez a kártékony kuruzsló volt, aki évtizedek óta ugyanezzel a tudománytalan szénhidrátterrorral frusztrál agyon minden nőt és férfit, aki csak a közelébe kerül, hogy rájuk sózza a mocsok termékeit. Schobert Norbert velejéig soviniszta, fitnessfasiszta szélhámos – minden magyar ismeri őt. Mi változott? Mi történt most?

A hazai celebvilág látványosan kerüli a társadalmi problémákat és a megosztó ügyeket, ugyanakkor hírhedten vonzódik a hirdetési pénzekhez, így hivatalból jó kapcsolatot ápol az olyan befolyásos milliárdosokkal, mint Schobert – és ez a hazai celebvilág valamiért nem tíz éve, és nem tíz év múlva, hanem most megmozdul. Tagjai most érzik úgy, hogy az edzőcipőbe döfött disznócsülökkel családi intimitásba gázoló zsírmentes sarlatán olyan ügyet szállít, amelytől a magyar társadalom kilencvenkilenc százaléka viszolyog, úgyhogy most nincs kockázat a közös cselekvésben, ami a huszonegyedik században jobbára közösségi lincselésben merül ki. Most azok az Instagram-celebek a legvérszomjasabbak, akik az év minden napján a tökéletes házaséletükkel, a tökéletes testükkel, a tökéletes főztjükkel meg a tökéletes gyermekükkel házalnak hasonlóképp rombolva nők tömegének önképét, mint ahogy azt a tökéletesség közösségi testtömeg-trénere, Schobert Norbert teszi.

Bónusz, hogy Tóth Gabi egy nagyszabású metoo keretében megmutogathatta a teljesen szexi testét meg a hibátlan bőrét. További bónusz, hogy a Coca-Cola, amely identitást képző üvegének alakját is karcsú női testről mintázta, és amely imád fürdőruhát viselő anorexiás lányokkal cukros üdítőitalt hirdetni, végre hitet tehetett a nők kilogrammoktól és centiméterektől független szépsége mellett.

Ugyanezt a fokú érzékenységet várom a jövőben is. Akkor is, amikor reklámok hajtanak jól mért célcsoportokat mértéktelen fogyasztásba, és akkor is, amikor a politika hajt jól mért célcsoportokat mértéktelen gyűlöletbe. Jobb helyeken ez a fokú érzékenység nem kivétel, hanem szabály.”