Magyarországon a világ szeme: Orbán Viktor lehet a béketárgyalások fő motorja
Orbán Viktor kormányfő közvetítő szerepet tölthet be a nagyszabású békemisszióra készülő amerikai elnök és a Vatikán között.
A DK EP-kampányból egy élősködő ország képe rajzolódik ki, amit én nem tudok progresszív iránynak tekinteni.
„Arról, amit a DK »európai multiadóként« ígér, természetesen nem beszélt von der Leyen. Az adózás ügyében a következőt mondta: »And I will stand for fair taxes – whether for brick and mortar industries or digital businesses. When the tech giants are making huge profits in Europe, this is fine because we are an open market and we like competition. But if they are making these profits by benefiting from our education system, our skilled workers, our infrastructure and our social security, if this is so, it is not acceptable that they make profits, but they are barely paying any taxes because they play our tax system. If they want to benefit, they have to share the burden.« Tehát a digitális óriásvállalatok méltányos adózásáról beszélt, ami elterjedt igény Európa-szerte, és nem általában a multik különadójáról. A Google, a Facebook, az Amazon adóztatásáról van szó, de a Bosch, a Volkswagen–Audi, a GM, a Daimler–Benz, az IBM, az EON, a Nestlé, az IKEA, a Tesco és társaik külön megadóztatása fel sem merül. Ilyesmivel – az energetikai, pénzügyi és kiskereskedelmi multik tekintetében – Orbán büszkélkedik, s valójában ennek logikáját vette át a DK a tavaszi EP-kampányban. Ez rossz, a DK-hoz szerintem nem méltó ötlet, amit egy európai politikus nyilván nem tehetett magáévá.
Miért tartom bajnak, ha egy, magát az Európai Unió mellett elkötelező, az Orbán-rendszer ellenzékében vezető szerepre törekvő párt ilyen módon népszerűsíti a választók körében az Európához tartozás eszméjét, s igyekszik maga mellé állítani választókat? Nem egyszerűen azért, mert megalapozatlan illúziókat kelt a választóknak legalábbis százezreiben, bár ez önmagában is elég baj lenne. Azért is, s talán leginkább azért, mert a tavaszi EP-kampányban meghirdetett, de azóta is napirenden tartott ígéreteknek az az üzenete, hogy a magyarok jólétének növekedését nem saját gazdasági teljesítményünk javításától, nem is hazai elosztási viszonyaink átalakításától, ennek a Fidesszel szembeni kiharcolásától, hanem az Unió eddiginél is kiterjedtebb pumpolásától várhatjuk. Ebből a kampányból egy élősködő ország képe rajzolódik ki, amit én nem tudok progresszív iránynak tekinteni.
Kétségtelen: az európai minimálbér, európai családi pótlék, európai minimálnyugdíj és európai multiadó kilátásba helyezésének lehetett szerepe abban, hogy annyira sikeresen szerepelt a DK az EP-választáson, és hogy az ellenzék vezető pártja lett. Csakhogy az ilyen helytelen, teljesíthetetlen ígéretekkel elért siker rossz siker. Rossz siker, mert az ígéretek – akárcsak a 2002-es MSZP- és SZDSZ-kampány ígéretei – nem teljesíthetők, illetve, ha mégis kierőszakolják a teljesítésüket, súlyos károkat okoznak. A 2002-es és 2006-os választáson elért rossz sikertől egyenes út vezetett a 2010-es katasztrófához. De rossz siker azért is, mert veszélyes irányban alakítják a közgondolkodást, akik azt hitetik el a választókkal, hogy lehet a hazai gazdaság teljesítménynövelése nélkül, attól elszakítva növelni a béreket, a nyugdíjakat, a családi pótlékot, összességében a jólétet. Ez pedig lehetetlenné teheti később a felelős kormányzást, ahogyan azt a kétezres évek elején tapasztaltuk. Az őszödi beszédben Gyurcsány éppen a szakítást hirdette meg az effajta politikával, s az őszödi beszéd szellemében folytatandó politika képviseletére hoztuk létre nyolc évvel ezelőtt a Demokratikus Koalíciót. Aki az azonnali választási sikerre törekszik, annak számára vonzó lehet az EP-kampányban követett út, viszont aki az ország tartós felemelkedésében gondolkodik, annak nemet kell rá mondania.”