Roger Scruton régimódi konzervativizmusáról

„Sir Roger Scruton A konzervativizmus jelentése című, 1980-as kötetével lett ismert, amelyben azon előítéletektől és negatív közelítésektől mentesen vizsgálja ezt a politikai hagyományt, amelyeket azok aggattak a konzervativizmusra, akik akkoriban többnyire felügyelték a kifejezés jelentését és értelmezését. Eme munkájában Sir Roger tudatos szándékkal mutatta be, hogy a pontosan értett konzervativizmus mentes azoktól a klasszikus liberális gazdasági dogmáktól, amelyek aztán később elorozták a »konzervatív« kifejezést annak eredeti, régebbi, közösségelvű, hagyományos és esztétikai jelentésétől, amelyet Scruton Edmund Burke-on és T. S. Elioton keresztül Arsiztotelésztől származtatott. A konzervativizmus védelmezőjeként Roger Scruton kimutatta, hogy a konzervativizmus az angolszász esetjog, a tulajdonjogok és az ntézményes igazságosság egyedi örökségének organikus továbbvitele, melyből a konzervatívok által élvezett szabadság fakad, és amelyet összefogva védelmeznek. Amerikai szemszögből nézve Roger Scruton paleokonzervatív volt. 

Még nagyobb elismerést és mély megvetést a nyolcvanas évek közepén Az újbaloldal gondolkodói című kötete hozott neki (melyet nemrég Futóbolondok, csalók, agitátorok címmel adtak ki újra), és a Szexuális vágy (Sexual Desire) című munkája. Az akadémiai elit szemében Az újbaloldal gondolkodói gyakorlatilag feketelistára tette Scrutont, hiszen épp azokat a posztmodern és posztmarxista gondolkodókat dekonstruálta, akiket ez az akadémiai elit istenít. A Szexuális vágyat viszont ugyanez az elit egész jól fogadta, s eme munkájától az emberi természet és az esztétika szakavatott, mély gondolkodójaként tartották számon. Ezután egyre inkább a maga jogán írt, s egyre népszerűbb szerző lett az óceán mindkét partján. Később Wagner operáinak megkérdőjelezetlen szakértőjévé vált, ahogy védelmezője lett a hagyományos esztétikának és az általunk lakott világban jelen lévő szépnek. (…)

Akkor találkoztam Roger Scrutonnal, mint filozófia szakos hallgató, amikor tudatlan liberalizmusom elkezdett szétesni. Egyfajta csodaként a sors Dr. Scruton kiművelt személyéhez vezetett, s ennek kapcsán meggyőződtem róla, hogy igaza volt egyik filozófiaprofesszoromnak, aki korábban azt mondta osztályunknak: amit mi ma Amerikában konzervativizmusnak hívunk, az nem konzervativizmus, hanem  Ayn Rand libertarianizmusának és a klasszikus liberalizmustól örökölt materialista közgazdaságtannak a mutánsa.”