Pokorni, most szeretünk!

„Ha nem tapasztalod meg azt a felszabadító érzést, hogy a fájdalmad megosztható, s a traumáddal nem vagy egyedül, akkor bezáródsz, megkeményedsz. Nálunk, Magyarországon  ez történt, ez történik. És hogy ne maradjon így, abban sokat segíthet, ami most Pokornival történt. Különösen az alábbi mondata: » És a gyilkosokban se csak a gyilkost lássuk, hanem azt, hogy hogyan válik valaki azzá. Amiért én itt vagyok, az az, hogy kimondjam: egyek vagyunk a fájdalomban.« Kulcsmondat.

Lássuk meg, hogyan lesznek gyilkossá a gyilkosok. Figyeljünk a jelekre. Van belőlük most is elég.

Egyelőre habzik a bulvár, amiben az sem segít, hogy a magyar közélet Madonnája, a korábbi trendszetter, aki most csak kullog a dolgok után, Gyurcsány is ráült a hullámra. És bár mondanivalója érvényes, mégis állítom: hiba volt hozzászólnia, mert ezzel lezárja sokak számára a vallomástevés útját.

Ritkán látni a médiában Pokorniéhoz hasonló őszinte megnyilvánulást, megejtő, ahogy nyilatkozik, kézzelfogható, húsba vágó lett általa a téma. Mint amikor elmegy valaki Auschwitzba, és saját szemmel látja a fogakat, szemüvegeket, hajakat, és elnémul, majd máshogy beszél – és beszél! – arról, amit átélt. Talán most elindul valami.”