Második felvonás

„Ennek a logikus lépésnek a tükrében még érthetetlenebb, hogy egyáltalán miért vette meg az Opus 2018 márciusában az erőmű többségi tulajdonát – némi stróman-gyanús cseh cég átmeneti bevonásával – a korábbi német tulajdonosoktól. Erre a mai napig sem látszik más válasz, mint a rövid távú haszonszerzési cél. Ugyan hivatalosan soha nem tették közzé, hogy az Opus milyen áron »vásárolt be«, de az erre a célra létrehozott Mátra Energy Holding Zrt. nevű projektcég mérlegéből úgy tűnik, hogy az ár a százmilliárdos nagyságrendű eszközértékhez képest meglepően alacsony, 5,9 milliárd forint volt (amit magyarázhat az amortizálódáson túl az egyre dráguló kibocsátási kvóták sok milliárdos terhe). A vásárlást követő évben a veszteség ellenére az eredménytartalékból kivett 11,2 milliárd forintos osztalékból az Opusra a tulajdoni arányában mintegy 8 milliárd jutott. Mindebből kitűnik, hogy a befektetett összeg egy év alatt több mint kétmilliárdot »fialt«, azaz nemcsak megtérült a befektetés, hanem még mintegy 35 százalék éves hozamot is eredményezett. Ettől bármelyik befektető megnyalná a tíz ujját.

December 20-án aztán Palkovics László miniszter be is jelentette, hogy az állam megveszi az erőmű többségi tulajdonrészét a már meglévő kisebbségi mellé, és karácsony előtt már alá is írták a szerződést az MVM-mel. A miniszter az állami tulajdonszerzést gazdasági-, ellátásbiztonsági-, munkahelyvédelmi- és klímavédelmi szempontokkal indokolta. Ezek a szempontok helyénvalók is. A millió dolláros kérdés az, hogy az állam miért nem lépett 2017 végén, amikor az erőmű eladó sorba került? Hiszen a felsorolt szempontok két éve pontosan ugyanúgy fennálltak, és az állam által most tervezett fejlesztési irányok – így pl. a tervezett 500 megawattos gázalapú erőművi blokk – is már hosszabb ideje ismertek voltak, és nem hihető, hogy az MVM-nek problémát jelentett volna a csekély vételár előteremtése. Az sem hihető, hogy az állami MVM, amelynek képviselői kisebbségi tulajdonosként ott ültek az erőmű irányító testületeiben, és amelynek szerteágazó kapcsolatai és közös cégei voltak az eladó német RWE-EnBW cégekkel, ne értesült volna idejében az eladási szándékról.”