Kinek a népe?

„Úgy tűnik, lassan mégis felülkerekednek a józan hangok ebben a ditrói pék-ügyben. Bár várjuk meg a végét! De biztosra veszem, hogy amennyiben valamivel hamarabb megszületik az RMDSZ és a római-katolikus egyház állásfoglalása, nem kellett volna végighallgatnunk például, ahogy a román hírtelevíziókban félreérthetetlen kárörömmel oktatnak ki minket toleranciából.

Hadd tegyem hozzá: ezúttal, sajnos, joggal. Ugyanis éppen levizsgáztunk. Többes szám első személyben fogalmazok, mert igaz, hogy nagy többségünk nem ért egyet az ilyen gyűlöletkampánnyal, de mégis mindannyian felelősek vagyunk. Felelősek vagyunk, amikor Erdélyben sehol egy árva migráns a láthatáron, de azért hagyjuk, hogy ezzel ijesztgessék éjjel-nappal a közvéleményt, elsősorban Magyarországról, és nem próbáljuk meggyőzni saját közösségünket, hogy itt ez az egész csak politikai sci-fi. Felelősek vagyunk, mert nem szólunk rögtön, amikor érezzük, hogy baj van. Felelősek vagyunk, mert engedjük, hogy óriási erkölcsi és politikai kárt okozzon nekünk egy ilyen történet bel- és külföldön egyaránt. Felelősek vagyunk, mert toleranciát kérünk magunknak, és a mieinktől eltűrjük az intoleranciát. Hallgatunk, mert félünk a népszerűtlenségtől. Félünk egy-egy ilyen megszólalás után, mint éppen most az enyém is, hogy majd minősíthetetlen hangú kommentárokban, rossz magyarsággal utasítanak rendre minket. Ha nem muszáj, nem szólunk. Mintha nem azért lennénk ott, ahol vagyunk, hogy legyen bátorságunk véleményt mondani. Politikusok, papok, tanárok, értelmiségiek, mindenki. A ditrói esetet most nem teszem-veszem, nem emlegetem a bukaresti székelyeket, az amerikásokat sem, elhangzott erről már minden, aminek el kellett hangzania. De: akkor van erkölcsi alapunk hozzászólni ehhez, ha vállaljuk, ismétlem, hogy így vagy úgy felelősek vagyunk.”