Kapituláltunk, szégyenteljesen gyorsan

„Semmit nem számít se a hiteles tájékoztatás, se az objektivitás eszméje, ha azt gondolják, üthetnek az ellenen.

Mit láttunk? A főpolgármester nem szólhatott fontos ügyekről, hülyeségekkel igyekeztek gyomrozni őt, ezzel bizonygatva a híveknek: mi odaengedtük őt a mikrofonhoz, de lám, pár kérdés alatt kiderült, hogy alkalmatlan. Kétségbe ejt, hogy a Fidesz szavazóinak még ez is teljesen oké. S kétségbe ejt az is, hogy az ellenzéki oldal csupán önfeledten heherészik.

Mindezeknél fájóbb, ami a tudomány és a kultúra területén történik. Legutóbb a Térey-ösztöndíj körüli történések sokkoltak.
A laikus számára szépnek tűnhet az idea: támogassunk magyar írókat egy fizetésnyi ösztöndíjjal, annyi ideig, ami valóban kell egy nagyszabású mű létrehozásához. Csakhogy a valós szándék ismét csak a megosztás, esetünkben a magyar irodalom megosztása, hiteles hangok hiteltelenítése, annak bizonyítása, hogy a morál bajnokai is ölre mennek a koncért. Ja, és az is cél, hogy újabb pénzcsapot nyissanak a haveroknak. Az elv egyszerű: beveszünk közületek is párat, döntsetek ti, kiket! Osztunk és uralkodunk. Ügyes.

Miért felejtünk oly gyorsan? Nem is túl régen a Szépírók Társasága tagságának jó része élőlánccal kívánt tiltakozni a Demeter-éra döntései ellen, most meg már mosolyogva ülnek a PIM-vezér asztalánál.”