Immár tíz éve figyelhetjük közvetlen közelről, mily egyszerűen darál be mindent a hatalom.
„Semmi se drága, és mindennek megvan az ára.
Immár tíz éve figyelhetjük közvetlen közelről, mily egyszerűen darál be mindent a hatalom, már a látszatra sem ügyelve, teljesen mindegy, kinek árt. Senki nincs biztonságban, bárki sorra kerülhet.
Csak az utóbbi pár nap néhány történése gyönyörű példákkal illusztrálja állításomat.
Börtöntöltelék vagy? Cigány vagy?
Miattad dolgozik újra Habony Árpád. Érted nem kár. A te jogaid kit érdekelnek? Rád irányítjuk a nép haragját, vezessék csak le rajtad a feszültséget.
S pont ilyen gátlástalanul dobták oda a közszolgálatiság eszméjét. (Ami nem most kezdődött, csak a minap kapcsolt teljesen átlátszó üzemmódba a rendszer.) Együtt kacag jobb és baloldal az MTVA-s Karácsony-interjún. Kabaré, Monty Python; így tolják az arcunkba: a közszolgálatiság a mai Magyarországon ezt jelenti.
Semmit nem számít se a hiteles tájékoztatás, se az objektivitás eszméje, ha azt gondolják, üthetnek az ellenen.”
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
Az Orbán-rendszer kritikusai szerint is fennáll a veszélye annak, hogy éppen azon intézmények vezetőit távolítaná el az új kormányzat, amelyek képesek lennének ellensúlyt képezni vele szemben.
Meglepő fordulat: a közgazdász a kampány után már elkerülhetőnek tartja a megszorításokat, de azért nem jönne rosszul a karcsúsítás.
