Hümér felolvas

„Na most az a helyzet, hogy a néppárt vezetősége, Weberrel az élen, a hülye verseit olvassa fel nekünk liberalizmusról, nyitott Európáról, befogadásról, közös európai értékekről miegyébről, és mi szóltunk elsőnek, hogy ezek a versek unalmasak és hülyék. Ráadásul öngyilkossággal érnek fel. Azóta a néppárt a többivel összefogva üt-vág bennünket, hajigál a sarokba a lengyelekkel, olaszokkal, csehekkel együtt. És a helyzet a lehető legegyszerűbb ma már: hallgatjuk-e tovább is, összeverve és megfélemlítve a sarokban a több mint huszonkét oldalas költeményt, vagy távozunk végre, és mélyet szívunk a szabad levegőből?

Én az utóbbira szavazok. És nincsen szó sértődésről, a politikában állítólag nem szabad sértődősnek lenni. Vagyis nagy tisztelettel üdvözlünk mindenkit, különösképpen Weber őrmestert, ő most a soros, aki egy »jólelkű, nyájas altiszt benyomását szerette volna kelteni. Viszont a pártoló és jóindulatú arckifejezése egy áldozatát megnyugtató hóhér és egy kéjes vízión merengő elmebeteg vonásait egyesítette, valami diabolikus derűben«, szóval közöljük: semmiben sem értünk egyet veletek, úgyhogy távoztunk! Ezt kell tegyük!”