Előbb-utóbb minden a helyére kerül

Maróth Miklós írása a Mandiner hetilap 2019-es évértékelő összeállításából

A sok fontos, ámde személyes vonatkozású eseménnyel szemben én az önkormányzati választást szeretném kiemelni 2019-ben. Választásom oka Bellarmino bíborosnak az a számomra mértékadó mondása, miszerint vox populi, vox Dei, azaz a nép szava Isten szava – vagyis a nép döntésében isteni bölcsesség nyilatkozik meg.

Ha pedig ezt a mondást igaznak fogadom el, akkor valamilyen módon magyarázatot kellene találnom arra a számomra megmagyarázhatatlan jelenségre, miszerint a budapesti választásokon, amelyek résztvevőit a legjobban ismerem, a kiváló teljesítményt felmutató jelöltek több esetben nem nyerték el a bölcs nép bizalmát, néha olyanokkal szemben, akik még soha semmit nem bizonyítottak, néha pedig – és ez még feltűnőbb – olyanokkal, akik egészen nyilvánvalóan alkalmatlanok a megpályázott posztra.

Hogyan lehetséges az, hogy az isteni bölcsesség letéteményesei gyakran a szemmel láthatóan jobb jelöltekkel szemben a gyöngébbeket részesítették előnyben? Ha ez lett volna az első választás az életemben, akkor most tanácstalan lennék.

Eddig azonban több példát láttam arra, hogy ennek az első pillanatban érthetetlen döntésnek az értelme nem azonnal, hanem csak hosszabb távon válik világossá. Akkor, amikor a mai választás holnapi következményeivel kell mindenkinek szembesülnie.
Izgatottan várom, milyen kacskaringós utakon fog majd az érték elismerésben, a silányság elutasításban részesülni. Hogyan fog minden a helyére kerülni. Mert előbb-utóbb minden a helyére kerül.