Teljes joggal ítéli el és üldözi a politika a szélsőjobboldali szcénát, de a baloldali erőszakszervezetekkel szemben részben még mindig túl elnéző.
„Ebben az úgynevezett »alternatív« városrészben rendszeresen történnek súlyos bűncselekmnények. Az utóbbi hónapokban gyakoriak voltak az ingatlanos cégek, építkezések, járművek és vasúti berendezések elleni gyújtogatásos támadások. Az erőszakos szélsőbaloldaliak számát, akikhez ezek a cselekmények köthetők, 250-re becsülik, sokan közülük Connewitzben is laknak.
Berlinben és Hamburgban is vannak olyan házak, negyedek, ahol ennek a szcénának a szereplői élnek. A jó két évvel ezelőtti hamburgi G20-csúcs alatti utcai harcok képei bejárták az egész világot. Berlinben minden évben több száz autót gyújtanak fel, a tetteseket pedig elsősorban a Rigaer Straße-i balos szécánhoz lehet közni. Ott, csakúgy, mint a hamburgi Schanzenviertelben, a politika évek óta tolerálja, hogy jogszerűtlenül foglaljanak el házakat, ahol újra meg újra előkészítik a súlyos bűncselekményeket. A tettesek részben név szerint is ismertek.
Teljes joggal ítéli el és üldözi a politika a szélsőjobboldali szcénát, de a baloldali erőszakszervezetekkel szemben részben még mindig túl elnéző. Vagy elképzelhető, hogy a jobbos épületfoglalók ugyanilyen megértésre számíthatnak a politika részéről? Vajon jobboldali épületfoglalásoknál is a lakásínség elleni vészmegoldásokról beszélnének egyes médiumok?
Ha komolyan gondoljuk a jogállamiság védelmét a mindenfajta erőszakkal szemben, ha az államnak, és csak és kizárólag az államnak van erőszakmonopóliuma jog kikényszerítésére, akkor ezeknek a cselekményeknek, amikről néhány napja ismét hallani a médiában, nagyon súlyos következményeket kell maguk után vonniuk. És ha a baloldal egyik képviselője azt mondja a szász tartományi gyűlésben, hogy »egyenjogú társadalom csak rendőrség nélkül létezhet«, akkor az is világos, hogy a gyújtogatók nem csak szilveszterkor gyújtogattak.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
A lap a józan ész irányába mutató tengerentúli politikai nyomás miatt nyafog, és az Európai Unió egységét félti az amerikai elnöktől.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Mészáros Lőrinc szerint Magyar Péterék adóterve halálos ítélet lenne a magyar sportnak: a TAO és az állami pénzek elvételével az utánpótlás és a versenysport is összeomlana.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
