Az nyilván csak járulékos haszon, hogy ekként lehet nagyot ütni a „rossz helyre szavazó” budapestieken is.
„Gothár Péter tette szégyenletes, elfogadhatatlan, nincs rá mentség, de a kormánypárt számára ebben az esetben nyilvánvalóan csak ürügy arra, hogy elfoglalja a színházat és műsorra tűzze a saját »repertoárját«. Janisch Attila mutatott rá, hogy a zaklatás miatti hangos hipokrita felháborodás párhuzamosan zajlik azzal, hogy a Fidesz EP-képviselői nem szavazzák meg a nők elleni erőszak felszámolását célzó EP döntést. Meg hát a frakcióban amúgy is ki lehetne osztani jó pár Vak komondor-díjat már azért, ahogy egyáltalán beszélnek a nőkről. Ebben a végtelenül álszent színjátékban éppen az a borzasztó, hogy egy nagyon fontos kérdést használ fel a politikai játszma ürügyéül, ezáltal relativizálva a nők elleni erőszak ügyét.
Az ürügy első körben arra szolgál, hogy megbélyegezzék a Katona József Színházat, aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, majd rátolják az egész botrányt az úgynevezett balliberális kulturális világra. Hovatovább, aki életében egyszer beszélt már Gothárral, az maga is a zaklatók szálláscsinálója, szekértolója és ügynöke. Ja, és Soros-bérenc. Már ott tartunk, hogy a kormánypropaganda szerint jelenleg a színházakban aberrált magamutogatás és szellemi kútmérgezés folyik.
A cél pedig elfoglalni a kultúra egész territóriumát. Minden autokratikus rendszer ezt csinálja, és a nekibuzdulásban van is logika. A színházak még mindig viszonylag önálló, gondolkodásra, a világ dolgairól való töprengésre késztető műhelyek. Az egyirányúsított »gondolkodást« meghonosító rezsimnek ilyen intézményekre nincs szüksége. Ez az oka annak, hogy a hatalmon lévők csúsztatásokkal, rágalmakkal felturbózott stratégiát alkalmaznak azért, hogy lejárassák a színházi világot. Hiszen ha el lehet terjeszteni, hogy ez abuzáló, zaklató közeg, nehezebb megpróbálni megvédeni a színházak strukturális és esztétikai érdekeit, mert aki szót emel, az a propaganda szerint a zaklatók pártján áll.
Az nyilván csak járulékos haszon, hogy ekként lehet nagyot ütni a »rossz helyre szavazó« budapestieken is, hiszen a független alternatív színházak itt működnek, a progresszív kőszínházak is főként itt találhatóak.
Normális esetben természetesen, ha vegyes finanszírozású színház működtetéséről van szó, az állam joggal kérhet beleszólást az irányításba. De hol van nálunk normális eset? Éppen a mostani ügy álszent propaganda-habverése mutatja, hogy a politikai akarnokság mennyire mérgezetté tette a légkört, amiben a hatalom ezt a színházat előadja.”
Az eseményt úgy tartja elképzelhetőnek, hogy ne épüljön több stadion, viszont a játékok kapcsán megvalósulhatnának azok a – főleg közlekedést érintő – városfejlesztések, amelyekre Budapestnek amúgy is szüksége van.
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
A nemrég kinevezett miniszter az ATV műsorában is azt hangsúlyozta, hogy véget kell vetni a „vasútrombolás korszakának”.
A kisiklás következtében körülbelül 600 vasúti betonalj rongálódott meg.
Bár a tiszások még csak most tanulnak bele a választókerületi munkába, már azon gondolkoznak, miként tudnák az önkormányzatokat is még inkább a maguk oldalára állítani – tudta meg a 444.hu forrásaitól.
Sokan azonban már kongatják a vészharangot Európában.
Egy elhamarkodott feltárás akár politikai fegyverként vagy a személyes bosszú eszközeként is szolgálhat.
Ráadásul a kormány már régen azt csinálja kicsiben Kelet-Németországgal, amit nagyban az EU migrációs paktuma jelentene a mi térségünknek.
