Zaklatott színházak

„Gothár Péter tette szégyenletes, elfogadhatatlan, nincs rá mentség, de a kormánypárt számára ebben az esetben nyilvánvalóan csak ürügy arra, hogy elfoglalja a színházat és műsorra tűzze a saját »repertoárját«. Janisch Attila mutatott rá, hogy a zaklatás miatti hangos hipokrita felháborodás párhuzamosan zajlik azzal, hogy a Fidesz EP-képviselői nem szavazzák meg a nők elleni erőszak felszámolását célzó EP döntést. Meg hát a frakcióban amúgy is ki lehetne osztani jó pár Vak komondor-díjat már azért, ahogy egyáltalán beszélnek a nőkről. Ebben a végtelenül álszent színjátékban éppen az a borzasztó, hogy egy nagyon fontos kérdést használ fel a politikai játszma ürügyéül, ezáltal relativizálva a nők elleni erőszak ügyét.

Az ürügy első körben arra szolgál, hogy megbélyegezzék a Katona József Színházat, aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, majd rátolják az egész botrányt az úgynevezett balliberális kulturális világra. Hovatovább, aki életében egyszer beszélt már Gothárral, az maga is a zaklatók szálláscsinálója, szekértolója és ügynöke. Ja, és Soros-bérenc. Már ott tartunk, hogy a kormánypropaganda szerint jelenleg a színházakban aberrált magamutogatás és szellemi kútmérgezés folyik.

A cél pedig elfoglalni a kultúra egész territóriumát. Minden autokratikus rendszer ezt csinálja, és a nekibuzdulásban van is logika. A színházak még mindig viszonylag önálló, gondolkodásra, a világ dolgairól való töprengésre késztető műhelyek. Az egyirányúsított »gondolkodást« meghonosító rezsimnek ilyen intézményekre nincs szüksége. Ez az oka annak, hogy a hatalmon lévők csúsztatásokkal, rágalmakkal felturbózott stratégiát alkalmaznak azért, hogy lejárassák a színházi világot. Hiszen ha el lehet terjeszteni, hogy ez abuzáló, zaklató közeg, nehezebb megpróbálni megvédeni a színházak strukturális és esztétikai érdekeit, mert aki szót emel, az a propaganda szerint a zaklatók pártján áll.

Az nyilván csak járulékos haszon, hogy ekként lehet nagyot ütni a »rossz helyre szavazó« budapestieken is, hiszen a független alternatív színházak itt működnek, a progresszív kőszínházak is főként itt találhatóak. 

Normális esetben természetesen, ha vegyes finanszírozású színház működtetéséről van szó, az állam joggal kérhet beleszólást az irányításba. De hol van nálunk normális eset? Éppen a mostani ügy álszent propaganda-habverése mutatja, hogy a politikai akarnokság  mennyire mérgezetté tette a légkört, amiben a hatalom ezt a színházat előadja.”