Mi a lelkiismeretünk szerint cselekedtünk

„Mit tartasz ma fontosnak, ha visszatekintesz a harminc évvel ezelőtt megélt dolgokra?

Hát, próbálom elmondani azokat a részleteket, amelyeket csak én mondhatok el. Próbálom megértetni, hogy

nem törhetett volna ki a népfelkelés anélkül a felkészülés, lassú evolúció nélkül, ami Tőkés László körül végbement 1989-ben Temesváron. Azok az emberek, akik ott rendszeresen összegyűltek, ismerték egymást, megbíztak egymásban és a lelkészükben – ez a bizalmi tényező és a szolidaritás elengedhetetlen volt, enélkül nem bontakozhatott volna ki a rendszerellenes felkelés.

Ez azért fontos, mert a forradalommal kapcsolatos román diskurzusba ma már alig fér bele Tőkés László neve, szerepe. Sok a tévhit, sok a félremagyarázás.

Olyan elmélet is van, hogy a temesvári felkelés nagypolitikai háttéralkuk, szovjet–amerikai megegyezés következménye, és azt a titkosszolgálatok csinálták.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a háttérben nagypolitikai játszmák zajlottak, amelyekben érintett volt az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Magyarország, a Szekuritáté Ceaușescu megbuktatásában érdekelt szárnya, de azt mondhatom, hogy ha voltak, ezeket a játszmákat rászervezték a mi ellenállásunkra. Olyan helyzetet teremtettünk, amelyre a forgatókönyvek íróinak is tekintettel kellett lenni. És minket semmilyen játszmába nem avattak be. Nem azért tettük, amit tettünk, mert valaki szólt, hogy a nagypolitika most ezt kívánja. Mi a lelkiismeretünk szerint cselekedtünk. És talán ma, a pozitív kifejlet ismeretében ez a legcsodálatosabb.”