„Az imént kitettem egy posztot azzal, hogy tudnánk-e tíz nevet összerakni a nemzetközileg is elismert, a jelenlegi kormányt nyíltan támogató művészekből, hogy megértsük, kik azok, akiket követnünk kell ahhoz, hogy támogatásra érdemesek lehessünk. Be kellett látnom, hogy ez az út nem célravezető, könnyen személyeskedésbe és alpári trollkodásba fordul.
Ezzel együtt mégis fontosnak tartom, hogy lássuk, a rendszer nem működhet azok nélkül, akik korlátlanul gyűjtik be a javakat, és érzéketlenül nézik a többiek megaláztatásait. Listák igenis léteznek. A köztévében, a rádióban, az újságokban, a pályázatok ügyében döntő és a kitüntetéseket kiutaló bizottságokban, a közpénz felett őrködők hivatalaiban.
A listák itt vannak velünk, és azért létezhetnek, mert a listán nem szereplők teljességgel érzéketlenek a listán szereplőkkel szemben. Ha a listákon nem szereplők egyszer fölfognák erkölcsi felelősségüket, és mernék bojkottálni a rendszert: nem adnának interjút, nem vennének át díjat, nem fogadnának el támogatást addig, amíg a listák léteznek, akkor volna esélye annak, hogy a nemzeti érdekekre hivatkozó potentátok esetleg változtassanak a szokásaikon. De ez a fajta szolidaritás egyelőre ismeretlen. A listázás pedig él és virul. A szolidaritás hiánya tartja fönn az oszd meg és uralkodj elvét!”