Valószínűleg nem előzményektől mentes, hogy valaki a Te személyedben gondolkodott egy ilyen magas tisztség megadásával, de bemutatom Neked, hogy milyen az a világ, ami Téged most körbevesz. Én is voltam 22 éves, éppen a szakdolgozatomat írtam, szép voltam, okos, rátermett. Nagyon sokat tudtam a világról, sőt, azt is hittem, hogy mindent tudok róla. Talán Te is ezt gondolod. Aztán ahogy telnek a napok, ha valóban okos vagy, rájössz arra, hogy mennyi mindent nem tudsz, és mennyire ki vagy szolgáltatva a körülötted élőknek. Akkor is ki vagy szolgáltatva, ha ilyen nagy tisztséggel ajándékoznak meg. Sőt, talán még inkább.
Mindegy, milyen feladatot kaptál, egy biztos, hogy felelősséget terheltek Rád. Még az ifjúságpolitikához is kell élettapasztalat, nem elég a gyermekkor ismerete. Látnod kellett volna még jó sok ideig a fiatalok és idősebbek közti viszonyokat és kapcsolatokat. Tapasztalnod kellett volna komoly konfliktusokat, nehézségeket, hogy tudd, mit, hogy kell, vagy lehet kezelni.
Akik Téged ide hívtak, azok nem Neked akarnak jót, hanem saját maguknak. Aki ilyen korán a csúcsra ér, az nagyon hamar kiég. Ha valamit nem jól fogsz csinálni, vagy az elvárásaikat nem kapják meg a Téged színpadra állítók, akkor is Te leszel a felelős, ha nem kaptál elég felhatalmazást vagy eszközt.
Ne indulj ki a dajcstomikból, aki a rendszerváltás előtt bevitette magát Prágában a börtönbe, hogy azóta is a magyar adófizetők terhén éljen igen jól – különösebb teljesítmény nélkül. Neked ez ne legyen minta! Az élet, különösen a fiatalok élete, Magyarországon nem az a csillogó világ, ahonnan Te jössz. Sőt, nagyon nem az. Tudod, hány fiatal törik meg akkor, amikor a tanulmányait kitűnővel végzi el és mégis az első állást azt kapja meg a közösségéből, aki a legrosszabb tanuló volt? Mert neki volt protekciója. Magyarországon a fiatalok legnagyobb problémája az az igazságtalan világ, ami körülöttünk teremtetett. Ne csodálkozz azon, hogy ellenérzést vált ki a társadalomból a Te kinevezésed. Ez ma a rendszer tünete. Vélhetően sokakban olyanokban is ellenérzést vált ki, akik most kedvesen mosolyognak Rád, s rendesen hízelegnek. Ezek a leghamisabb emberek. Azokkal beszélj, és azokra hallgass, akik most ellenérzéssel vannak a kinevezéseddel szemben. Merthogy ebben a helyzetben ez az indokolt. Tőlük tudsz tanulni, meg tudod kérdezni tőlük, hogy szerintük mi hiányzik ahhoz, hogy Te jól teljesíts. S hidd el, segíteni fognak!