„Most, hogy az ellenzék betette a lábát az ajtónyílásba (alkalom szüli a tolvajt, T. Lakók, kérjük az ajtót a jövőben mindig gondosan zárni), majd az egészségügy területén sietve le is tette névjegyét az asztalra (mindannyian rettegtünk attól, hogy egyszer majd, ha betegek leszünk, egy olyan csilivili szuperkórházban fognak minket kezelni, horribile dictu meggyógyítani, amelynek megépítésében kőművesként részt vett Mészáros Lőrinc másodfokú unokatestvére sógornőjének keresztfia, de pont azért tartjuk az ellenzéket, hogy megmentsen minket az efféle NER-közeli beruházásoktól), tehát most, hogy az egészségügy területén már belengették az érdemi előrelépés veszélyének elhárítását, az ellenzék górcső alá vette az oktatást.
Merthogy a legújabb PISA-felmérés eredményei alapján Magyarország javított ugyan, de némileg még mindig elmarad az OECD-átlagtól, csupán öt hellyel utasítva maga mögé Luxemburgot.
Én egy percig sem állítom, hogy az oktatás területén ne lehetne sok-sok mindenen javítani. Lehetne! Sok-sok mindenen! Nade. A kakaóbiztos ellenzék valamiért azt a következtetést vonta le az eredményekből, hogy a kormány a »napi 8 tanórával« és az egyentankönyvvel »bólogató szolgahadat« nevel. Az érdekesség az, hogy a PISA-rangsorban különös módon csupa olyan ország áll az élen, ahol messze nem a magyarbálinti értelemben vett szabad oktatáspolitika dívik, hanem bizony a csúf egyentanterv és a rút egésznapos iskola. Bevallom, se Szingapúrban, se Sanghajban nem jártam iskolába, de hajlamos vagyok elhinni azokat a beszámolókat, amelyek szerint ott bizony rend van és fegyelem, a diák véletlenül se beszél vissza és/vagy instruálja tegeződve a tanárt, sőt, még a szülők se igen esnek neki az ofőnek tordaibencés stílusban, ha szemük fénye hármast kap magatartásból.
A kiváló Fekete-Győr »Napelem=Atomerőmű« András szerint ugyanakkor »a XXI. század iskolájában az a cél, hogy a gyerek érezze jól magát«. A cél, mondja. Érezze jól magát.”