Ész és szív

„»Felállt a köztársaságpárti erő, ami leválthatja a Fideszt«, közli a Népszava Karácsony Gergelyre hivatkozva a szenzációt. Ne akadjunk fönn azon, hogy mitől köztársaságpárti az egyesült ellenzék moslékkoalíciója, és mitől nem az a kormányoldal, amelyet demokratikus választáson tart hatalomban lassan tíz éve a magyar köztársaság bölcs népének többsége.

Ők szeretik magukat köztársaságpártinak és demokratának nevezni, bár csak a zsákmányra és a pénzre éhesek, mi pedig egész egyszerűen kezdettől fogva azok vagyunk. Ennyi a különbség.

A Magyar Szocialista Párt választmányi ülésén, amiről a Népszava tudósít, Kunhalmi Ágnes, az MSZP országos választmányának elnöke bejelentette, pártja sikeresnek tartja az elmúlt időszakot, mert »kiderült, hogy kibillenthető a fideszes centrális erőtér, a köztársaságpárti szavazók pedig felismerték erejüket, és elmentek szavazni«. Kunhalmi hangsúlyozta, hogy csak egy az egy elleni felállásban, közös miniszterelnök-jelölttel lehet leváltani a Fideszt. Aki már két listáról, két jelöltről beszél, az szerinte a győzelem esélyét csökkenti.

Kiderült az is, hogy az MSZP már az országgyűlési választásokra készül. 2020 számukra a felkészülés éve lesz, 2021 pedig az előválasztásoké és a csatáé. És ekkor jött a legfontosabb bejelentés: az ellenzéki ellenállás terepe ezentúl nem a parlament, hanem az utca lesz, ugyanis itt lehet hatékonyan fellépni a kétharmad nyomásával szemben. Ha földereng valakinek az anarchista Saul Alinsky munkássága, az nem a véletlen műve. A moslékkoalíció az »arab tavasz« akciósorozat hazai bevezetésére készül. Az előjelek szerint jön a »magyar tavasz« – botrányokkal, uszításokkal, cirkuszokkal, vérrel… Igen, vérrel, mert az a leghatásosabb tömegbefolyásoló eszköz.

Sajátos a válasz az ellenzék parlamenti disznólkodásának szankcionálására: ha nem lehet a parlamentben disznólkodni, akkor mennek az utcára, mert ők olyan hatalmas demokraták és köztársaságpártiak, hogy nekik mindenképpen disznólkodniuk kell.

És talán idekívánkozik még egy idézet, hogy úgy mondjuk, a »köztársaságpárti erő« sajátos szóhasználatának érzékeltetésére: »a rabszolgatörvény elfogadása miatt érzett harag kovácsolta össze tavaly decemberben a pulpitusfoglaló ellenzéket, és ez teremtett érzelmi közösséget a pártok és szavazók között.« Ezt Karácsony Gergely mondta a gyűlésen. Nem az az érdekes, hogy mit mond, hanem az, ahogy mondja: a »pulpitusfoglaló ellenzék«, valamint »rabszolgatörvény elfogadása miatt érzett harag« tökéletes példái az újbolsevik agressziót elleplező demagógiának.”