Az összegyurcsányozódás hordaléka

„Nem is oly rég még ellenzéki körökben is Gyurcsány volt a leprás, akinek kerülni kellett az érintését (meg a nézését meg a járását), nehogy elkapják tőle a kórságot. Egy-két éve a szocialisták, a jobbikosok és a reszelék is azt vallotta: ez az ember az őszödi rém, a Szemkilövető, az országot csődbe taszító Cipolla, akinél még Orbán is jobb. Ehhez képest ma úgy hajlonganak előtte, mint keljfeljancsi a passzátszélben. A momentumos Soproni Tamás két éve még arról magyarázott: nem szeretné összegyurcsányozni magát, a Jobbik pedig ordító Facebook-üzenetben jelentette ki, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogna össze baloldali pártokkal. És mégis: most októberben az egész banda összeköltözött…

Hogy mi változott mostanra? Gyurcsány biztosan nem: az utóbbi hónapokban nem tette jóvá korábbi bűneit, bocsánatot sem kért értük, sőt ha alkalma nyílna rá (értsd: a hülye nép pajzsra emelné őt), saját bevallása szerint büszkén elkövetné azokat újra. Ami változott, az legfeljebb a Ferencünk orcáján nyílt kajtai lángrózsák, ám – fölteszem – nem emiatt lobbantak iránta szerelemre eddigi kikosarazói. Netán változtatott rossz szokásán, és már az ellenzékieket is megkínálja a cefréből? (Az LMP-s Vágó Gábor tavaly fölháborodva mesélte a sajtónak, hogy Gyurcsány matt részegen tárgyalt velük, ráadásul pofátlan módon nem töltött nekik a viszkiből…) A magam részéről kétlem, hogy poharazási téren változott volna a helyzet – ahhoz túl szomjas típus a Feri.”