A Szeviép-üggyel vége a bírói függetlenség mítoszának!

„Hiába jók viszonylag a fizetések a közigazgatás, az igazságszolgáltatás vezetői pozícióiban, azok csak egy tisztes megélhetést tesznek lehetővé, ami nem vonzó azok számára, akik a gazdasági elit életmódjára áhítoznak.
Természetesen minden magyar nagyvárosban kialakult ilyen helyi elit, minden nagyváros egymástól egyre inkább elkülönülő jobboldali és baloldali politikai elitje létrehozta a maga gazdasági, politikai, kulturális holdudvarocskáját. Vannak azonban nagyon jelentős különbségek. Egyrészt a választók sok nagyvárosban voltak olyan bölcsek, hogy szavazataikkal nem betonoztak be egyébként alkalmatlan eliteket, legfeljebb olyanokat, amelyeknél a stiklik komoly teljesítménnyel is társultak. Még olyan szocialista fellegvárakban is elhajtották az alkalmatlan szocialistákat 10 évre, mint Pécs. Másrészt pedig a nem túl acélos elméjű, de rendkívül kiterjedt pécsi balliberáis politikai hálózatnak is volt annyi esze, hogy ne a saját városának bíróságain tárgyaltassa a saját korrupciós ügyeit. A nagyobb ügyekben rendszeresen elfogultságot jelentettek, tudva, hogy a közismert összefonódások miatt védhető ítélet helyben nem születhet.

A Szeviép-ügy harmadik és legmocskosabb jellegzetessége, egyébként tipikus liberális szokásként, hogy nem csak állami és önkormányzati megrendeléssekkel lakatják jól a hálózatuk részét képező cégeket, nem csak túláraznak, hanem eltűrték, sőt bátorították, hogy a hasznot, a hálózat leágazásait is gazdagító részt a valódi munkát végzők, az alvállalkozók ki nem fizetésével is növeljék. A tipikus MSZP-SZDSZ-es »gazdasági modell« ez volt, hogy akár felesleges projekteket csináltattak meg, nem csak EU-s pénzből, hanem közvetlen magyar állami és önkormányzati forrásokat megszerezve, azokat is durván túlárazták, majd az eltüntethető pénzmennyiség növelése érdekében a valódi munkát végzők nagy részét sem fizették ki.

Ez a jelenség 2006 után a válság és a várható biztos bukás hatására, a prognosztizálható politikai károk ellenére drámaian elharapódzott.

Ha valaki rövid választ keres arra, hogy miért nyert a Fidesz három választást egymás után, akkor ez az egyik legfontosabb ok, az alvállalkozók ki nem fizetését már sokkal, de sokkal nehezebb megúszni.Ennek a modellnek a működtetéséhez azonban kirívóan gátlástalan, alvilági kapcsolatokkal, fenyegetési potenciállal is rendelkező »vállalkozók« kellettek, illetve el kellett érni, hogy a helyi igazságügyi elit, a hatóságok ne akadályozzák mindenféle törvényekre hivatkozva a folyamatot, illetve a helyi sajtó ne engedje a köztudatba kerülni, hogy bizonyos kormány- és önkormányzatközeli vállalkozásoknak szokása becsapni az alvállalkozókat, beszállítókat, illetve pénzügyi, gazdasági alapjaik már megroppantak. Az ügyben érintett vállalkozói csoportok pedig jelentős pénzt fordítottak arra, hogy a helyi elit »aranyéletre« vágyakozó tagjait megtámogassák. A szegedi esetben úgy tűnik, hogy az önkormányzat is szerepet vállalt például a helyi bírói elit anyagi helyzetének javításában.

Az elmúlt években a szegedi önkormányzathoz kapcsolódó politikai csoportosulásnak több olyan elsőre vállalhatatlan ügyet sikerült semlegesítenie, amelyben nem nekik állt a zászló. A választások rendre visszaigazolták a politikai sérthetetlenségüket is, az pedig hogy egy ekkora bűnügyben még tíz év múlva se legyen jogerős ítélet teljesen megszokott a liberális magyar jogrendszerben.

A szegedi bírók politikai sérthetetlenségük felőli teljes bizonyosságukban merték megtenni, hogy egy kívülről és az elsőfokú bíróság szerint is nyilvánvaló ügyben felmentik a hozzájuk finoman szólva is közel álló ügyben a vádlottakat. Már ahhoz is hatalmas »bátorság« kellett, hogy eleve ne jelentsenek elfogultságot. De annyira részei a helyi viszonyoknak, hogy minden valóságérzéküket elvesztették már.”