Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
A demokratikus folyamatokat sürgősen átélhetővé kell formálni.
„A liberalizmus demokratizálódott, a demokrácia pedig liberalizálódott. A liberalizmus jelenlegi hegemóniája alatt a liberális komponens olyan erőssé vált, hogy a demokratikus összetevő csaknem eltűnt. A demokráciát ma csupán jogállamiságként és az emberi jogok védelmeként értelmezik, míg a népszuverenitás eszméjét túlhaladottnak, sutba dobhatónak tartják. Aki pedig a politikai elit szabályai ellen lázad, és megmarad annál az álláspontnál, hogy a népnek igenis beleszólást és igényeinek teret kell biztosítani, azt populistának bélyegzik és elutasítják! Pedig politikatudományi kutatás támasztja alá, hogy nem gyümölcsöző a populizmust mértéken felül kritizálni, mert ez a gondolkodásmód és kormányzati stílus a liberális demokrácia egyre több vesztesét képes megszólítani.
A hagyományos néppártoknak tudatosítaniuk kell magukban felelősségüket. Minél előbb rá kell ébredniük, hogy a politikának a zártkörű brüsszeli lobbik helyett továbbra is a pártokban kell folynia. Dieter Segert, a Bécsi Egyetem politológiaprofesszora szerint Kelet-Közép-Európában a demokratikus intézmények létrehozása, a liberális demokrácia nem tudta biztosítani az anyagi felzárkózás perspektíváját, ami különösen a 2008-as válságot követően vált teljesen egyértelművé. Az itteni hagyományos pártok ugyanazokat a hibákat követték el, mint nyugat-európai testvérpártjaik. A térség országaiban ezért a nemzeti-populista pártok erősödtek meg, illetve ilyen kormányok alakultak. A szocialisták kevésbé voltak érzékenyek az egyszerű emberek szükségleteire és érdekeire. Nagyon gyorsan a pénz lett itt is a teljesítmény és a tekintély kizárólagos értékmérője. A populizmus megjelenése ennek az egyre növekvő elégedetlenségnek volt a tünete.
A demokratikus folyamatokat sürgősen átélhetővé kell formálni, és ez csak úgy történhet, ha a baloldali pártpaletta résztvevői egy sikeres hegemóniaellenes offenzívát indítanak. Szembefordulnak minden olyan kísérlettel, amely a jóléti állam központi intézményeit rombolja, a jóléti szociális intézményeket privatizálja és aláveti azokat a piaci szabályoknak.
Ez az európai szociáldemokrácia megmaradásának az utolsó esélye!”