A magyarországi újkapitalizmus különössége

„A globális újkapitalizmus egyik alapsajátossága, hogy a geopolitikai, geogazdasági viszonyok, és főként azok változásai jelentős hatást gyakorolnak az egyes nemzetállamok belső hatalmi viszonyaira és társadalmi viszonyaira is. Minél kisebb és nyitottabb egy ország, ez a hatás annál erősebb – annál erőteljesebben kirajzolja az általános vonásokat. Ennek jegyében módosítottam ’majd tíz éve Bourdieu tőkeelméletét: e szerint különösen az utóbbi országok esetében a különféle társadalmi tőkék – gazdasági, kulturális és szociális – mozgását és viszonyát valamint átváltási arányait nem elsősorban belső társadalmi erők, hanem döntően a külső, globális hatalmi tényezők, és azok változásai határozzák meg. Azon keresztül, hogy az egymással versengő külső nagyhatalmak főként eme országokon belül megteremtik a maguk szintén versengő belső komprádorait.

A globális kapitalizmus viszonyait tanulmányozva jutottam egy másik elméleti tézishez is: ha a globális hatalmi viszonyok nagy változásban, átalakulásban vannak, akkor főként a sérülékenyebb, dezintegráltabb nemzetállamok védekezésképpen »összerántják«, központosítják magukat – ez az oka a világban tapasztalható autoriter rezsimek utóbbi évtizedekben jellemző terjedésének, gyarapodásának.

Magyarország valóban ezen összefüggések paradigmája: a Szovjetunió szétesésével az az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején a világ egypólusúvá válik, ami azt is jelenti, hogy eme nagyhatalom Magyarországon belüli szövetségesei elvesztik külső támogatásukat – ez a döntő magyarázata a létezett szocializmus összeomlásának. Ezt követően majd két évtizeden keresztül az országon belül csak a döntően nyugati globális főhatalom, a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szuperstruktúra komprádorai bírnak külső támogatással: ezek a belső erők a késő-kádári technokrácia (pl. Békesi, Bokros), a neoliberális értelmiség, a nagyburzsoázia, azon belül is elsősorban a multinacionális szféra vezető erői, majd később a techno-burzsoázia (középburzsoá pozíciójukat politikai hatalomra váltó tőkések, pl. Gyurcsány, Bajnai).

2010-től az addigra hatalmi aspirációiban megerősödő Oroszország és más távol-keleti autokráciák – a »szuperstruktúrával« és az EU-val szemben – Orbánék mellé állnak, és ezzel összefüggésben különböző befektetéseik révén ők is hamar létrehozzák belső komprádoraikat. Magyarország számára a világ az elsők között válik ismét kétpólusúvá, de inkább multipolárissá. Így, a bizonytalan geopolitikai körülmények között is megnövekedett manőverező képessége bázisán Orbán és csapata rövid idő leforgása alatt a világ egyik legautokratább rezsimjét – az autokrata rezsimek »sűrítményét« – képes kiépíteni. Ennek támasztékául pedig eme autokrácia egyfelől lekenyerezi a multinacionális burzsoáziát, másfelől létrehoz egy kiterjedt hazai kliensburzsoáziát is. És ez a modell immár példa és előkép a jövő autokratái, diktátorai számára…”