Kérünk minden döntéshozót, hogy hallja meg a csendesebb hangokat is és adja meg a diskurzus lehetőségét.
„Kedves Barátaink!
Két napja ülünk egymás mellett és azon gondolkozunk, hogyan fogalmazzuk meg őszinte szomorúságunkat és aggodalmunkat az elmúlt napok eseményei - a valódi szakmai egyeztetés nélküli, a színházak művészi autonómiáját súlyosan sértő új kultúrális törvényjavaslat - kapcsán.
Mindketten hiszünk abban, hogy áldozatos, egymásra figyelő munkával a magyar kultúrát újra érzékennyé, békéssé és egymás igazságát megérteni próbálóvá tehetjük.
Ennek a célnak egyik legfontosabb pillére - az oktatáson, a felelős sajtón és az irodalmon túl - a szép és évszázados magyar színpadi élet, ahol talán utolsóként találkozhatnak emberi hangnemben a különböző igazságok és világnézetek. Ennek a sokszínűségnek a megszűnése visszafordíthatatlan károkat okozhat nem csak a kultúrának, de a társadalmi párbeszédnek is.
Sokan, sok szakmában dolgozunk azért, hogy Magyarország visszataláljon az őszinte, emberi hangnemhez. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi, szakmai egyeztetés nélkül létrejött törvénytervezet ezzel szemben áll és végleg ellehetetleníti ezirányú törekvéseinket. Biztosak vagyunk abban, hogy az ország nagyobbik része hisz objektív igazságokban és nem a győzelemre, hanem a békességre vágyik. Ezeknek az embereknek most nincs hangja, csak tanácstalanul nézhetik, ami történik. Ebben a helyzetben mi nem maradhatunk csendben.
Nem tiltakozunk, egy ügy mellett szeretnénk kiállni.
Kérünk minden döntéshozót, hogy hallja meg a csendesebb hangokat is és adja meg a diskurzus lehetőségét, hogy hivatásunk jövőjét azok alakíthassák, akik a magyar kultúra, az irodalom és a színház sorsát pártatlanul a szívükön viselik.
Egymás megértésében bízva:
Mucsi Zoltán és Vecsei H. Miklós”