A kisebb baj, hogy abban a régiben Puskás Ferenc játszott, itt pedig csak a neve idézi a valódi focit.
„Rákosi elvtárs sem merte ezt megcsinálni. Ő is építtetett egy megalomán épületet, de két nagy különbség volt a mostani és az akkori stadion között. A kisebb baj, hogy abban a régiben Puskás Ferenc játszott, itt pedig csak a neve idézi a valódi focit.
A nagyobb baj, hogy a kommunista diktátor nem merte volna úgy felépíteni a Népstadiont, hogy az építésen keletkező nyereség közvetlenül az ő (papíron persze a gyerekkori barát gázmester) zsebében landoljon. A képeket még év elején készítettem az építkezésről, a lényeg a zászlón és a táblán van. A ZÁÉV Rt. nevű céget idén januárban papíron is a nevére vette (addig is tudni lehetett, hogy az ő érdekkörébe tartozik és sok közös projektjük is volt). A ma nagy csinnadrattával átadott jelkép haszna tehát közvetlenül Lőrinchez folyik be – tehát a miniszterelnök úrhoz személyesen.
A haszon pedig nem kicsi. Orbánék először egy 35 milliárdos stadionról mertek beszélni 2012-ben, aztán 2013-ban már a mai méretről volt szó, akkor csak 60-80 milliárdot vallottak be. Mára ez az összeg 200 milliárd lett (mindez azért, hogy a miniszterelnöknek ne kelljen Csányi repülőjére ülnie valamelyik következő BL döntőre). Ha csak 10 százalékos haszonnal számolunk (nem ennyi szokott lenni), a miniszterelnök akár 20 milliárdot keresett az ügyön (a pontos szám persze nehezen saccolható, hiszen más kivitelezők is voltak). A 200 milliárdot nehéz elképzelni, ha azt mondom, hogy MINDEN magyar 20 ezret fizetett bele, lesznek, akik szerint ez nem is sok. Ha azt mondom, hogy kétmilliárd guriga wc papírt lehetne venni a lekoszhadt kórházak mosdóiba, akkor már nem kevés. Vagy ha azt mondom, hogy a kormány százmillió forint alamizsnát adott kóbor ebek ellátására, és ez a stadion árának fél ezreléke, akkor is gyalázat További számításokat mindenki fantáziájára bízom.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Kormánypárti médiumok háza táján visszatérő dilemma: helyes-e, ha gyakorló elmebetegek akcióiról tudósítunk.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Miközben Európa lázasan keresi a választ arra, hogyan tárolhatjuk a megújuló energiákat, a Budapesti Műszaki Egyetemen nagy pillanatnak lehettünk tanúi: először rendeztek hazánkban vanádium-redox akkuworkshopot.
