Nem csupán Britannia hullik szét. Európa is.

„A Brexitet, a mostani brit választás központi témáját is e széleskörűbb fragmentációnak az egyik tüneteként kellene kezelnünk, nem pedig egy brit pszichodrámaként. Végülis a Brexit nemcsak jelentős mennyiségű pénztől és hatalomtól szabadítaná meg az EU-t, hanem destabilizálná is. Ahogy az MI6 korábbi feje, John Sawers mondta, az EU stabilitása évtizedekig három pillérén nyugodott: Németországon, Franciaországon és Nagy-Britannián. Világosak a következmények, ha az egyik lábat kirúgjuk. 

A Brexit nem bénította meg az EU-t. Az EU válasza az összetömörülés volt a széthúzás helyett. Végülis egy évtizeddel ezelőtt épp a német kancellár, Angela Merkel mondta, hogy Európának, tekintve a világszinten kis népességét, kivételesen keményen kell dolgoznia, hogy megőrizze globális versenyképességét, miközben fenntartja a világ legnagyvonalúbb jóléti rendszereit. Ez most is így van. Minden, amit Merkel akkor mondott, még igazabb ma, miközben a globális környezet – a kereskedelmi háborúkkal, megnövekedett migrációval és egyenlőtlenséggel – még meg is nehezíti mindezt. 

Ennek fényében nem lehet eltúlozni a 2019-es választás jelentőségét mindenekelőtt Nagy-Britannia, de jelentős részben Európa többi része számára is. 1989 álma talán jött és elmúlt. A Brexit egyike azoknak a dolgoknak, amelyek ezen álom naiv változatainak végét jelentik. A 21. századi világban, amely fölött az európaiak egyre kisebb hatalmat gyakorolnak, az európai országok – a mégoly periférikusak is, mint Nagy-Britannia – aránytalanul függenek majd Európa közös békéjétől, közös kereskedelmétől, közös értékeitől, közös biztonságaitól és még számos gyakorlati kapcsolatattól.”