Nem kell lapot tenni a Horthy-kultuszra. A cél a béke, nem a háborús győzelem.
„A minap, november 16-án volt száz éve, hogy Horthy Miklós »bevonult« Budapestre, »tetemre hívni a vörös rongyokba öltözött bűnös várost«. (A bevonulást azért kell idézőjelbe rakni, mert a jobboldali Horthy-kultusz ezt is egy heroizált cselekedetként mutatja be, miközben a román megszálló csapatok pár napja már elhagyták fővárosunkat, miután a későbbi kormányzó megegyezett az antant hatalmakkal, hogy elismeri a trianoni határokat.)
A Horthy-kultusz felélesztése, és ezen belül is a fehérterror legitimálása az elmúlt években egyre erősebben részévé vált a kormányzati propagandagépezetnek. Erre jó példa a Vértanúk terén felállított emlékmű, ami papíron a vörösterror áldozatairól emlékezik meg, de valójában eredeti felállításának (1934) oka pont a fehérterror utólagos legitimálása volt. És persze illik ebbe a narratívába, hogy vagyunk mi, az ellenzék, akik internacionalista módon, erőszakkal akarjuk ráerőltetni a magyarságra egy idegen uralmi formát (ti. a liberális demokráciát), és vannak ők, akik csak meg akarják védeni a magyarságot ettől a jelenkori »vörös hordától«.
De az ellenzék októberi elsöprő budapesti sikere után új lendülettel kezdett a propagandagépezet kulturális fehérterrorba: »ismét vörös rongyokba öltözött Budapest«. Nem kell ezt túlkomplikálni: ellenzék=kommunisták, Karácsony Gergely=Kun Béla, Momentum=Lenin-fiúk, stb.
Október 13-án a fővárosiak és több nagy- és kisebb város lakói is a kulturális terrorra mondtak nemet. Arra mondtak nemet, hogy a politika az ideológiai árokásásról szóljon, helyette pedig sokkal inkább a saját problémáink megoldásáról, mert »nincs liberális parlagfű-burjánzás, ahogy nincs konzervatív elrohadt játszótér sem«.
Ha az elkövetkező években az ellenzéki városi vezetések a helyi problémák megoldása, a jó kormányzás mellett az árkok betemetésére fog koncentrálni, akkor nem csak a következő országgyűlési választásokon való siker esélye nő meg a számunkra, hanem arra is megnyílik a lehetőség, hogy a győzelem után végre egy kiegyensúlyozott, 21. századi társadalmat hozzunk létre.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
A reggelinél súgta a fülébe, hogy nem került be a meccskeretbe.
A szerb kormány Aleksandar Vucic államfő vezetésével továbbra is tárgyalásokat folytat a Mollal.
