Karácsony borzalmas hónapja

„Emlékszünk még, hogy miként tértek ki az ellenzéki főszereplők azon kérdés elől, hogy miképp képesek ilyen egymástól ideológiai szempontból távol álló pártok vezetőiként, képviselőiként együttműködni a helyhatósági választásokon? Hogy lehet az, hogy annyi egymásra dobált sár és kölcsönös mocskolódás után együtt feszülnek neki az egyes önkormányzatok megszerzésének? Mi az, ami összeköti őket? Mi legitimálja az összeborulásukat – a Jobbiktól a Demokratikus Koalícióig, Karácsony Gergely nullaszázalékos pártján és a szocialista utódpárton át? A válasz pedig mindenki részéről ugyanaz volt. Nem kell egymásba szeretnünk, programok alapján kell az egyes településeken közösen indulni – magyarázták a bizarr összeborulás szereplői. A választási matekra ezúttal nem hivatkozhattak, így keresni kellett valami olyat, ami eltakarja a –  vélhetően – valódi okot, a hatalom megszerzésnek talmi dicsőségét. Így történt ez Budapesten, és így magyarázta a bizonyítványt Karácsony Gergely is.

Persze, egy-egy választási programot nem sokan olvasnak el. A szavazók jelentős részének csak egy-egy kiragadott, metapolitikai vagy jól kommunikálható terv, értékalapú ötlet, megvalósítandó anyagi cél mutatkozik meg igazán a kampányban. És ne essünk abba a naiv hibába, hogy komolyan vesszük egy-egy program minden egyes pontját. A politikusok – egy versengő demokráciában – ígérnek hetet-havat, majd jó, ha egy részét tényleg komolyan is gondolják és még kisebb részét meg is valósítják. Persze az idea és a valóság közti szakadék megléte elfogadható magyarázat minderre – ám az ígéretek tartalmának és tényleges politikai megvalósításának is van morális határa. Ez hatványozottan igaz akkor, ha bizonyos pártok, egyes politikai aspiránsok folyamatosan azzal érvelnek, hogy program mentén fognak együttműködni.

Karácsony sokszor mondta, hogy csak akkor hirdet programot, ha megnyeri az előválasztást, hogy minden résztvevő érdekeit és értékeit megjeleníthesse abban. Habár azt hangsúlyozta, hogy a főbb elképzelések a sajátjai, és azokért tűzbe teszi a kezét. Mondhatni úgy, hogy a Karácsony Gergely által meghirdetett program az együttműködés magyarázata, fundamentuma és esszenciája volt. Ezért is fontos ezt harminc nappal a megválasztása után megnézni, és ha kell, számon kérni.

Kevés idő telt el ugyan, és voltaképp több ígéret esetében igazságtalan lenne elvárni azt, hogy ez elég lett volna mindegyik teljesítéséhez, vagy legalábbis az első lépések megtételéhez, de az, hogy egy közvetlenül megválasztott városvezető ennyi­re elárulja a saját programját az első harminc nap alatt, egyedülálló aljasság a magyar politika rendszerváltozás óta tartó történetében.”