John Bercow nem viseli el a zsarnokoskodást – kivéve, ha ő csinálja

„Napjainkban, amikor John Bercowról beszélünk, úgy tűnik, csak az ő Brexittel kapcsolatos álláspontját taglaljuk. És persze egy Bercow vs Brexit film biztosan nagyon jó lenne. De arról megfeledkezünk, hogy sokan azzal vádolják Bercow-t, hogy terrorizálta a munkatársait. A magántitkárát, Kate Emms-t PTSD-vel diagnosztizálták, miután Bercow-val dolgozott. Elődje, Angus Sinclair titoktartási megállapodást írt alá hasonló vádak miatt, amelynek értelmében 86 250 adófontot fizettek ki neki, hogy ne beszéljen arról, hogyan kezelték. 

Dame Laura Cox 2018-as jelentése az alsóházi zsarnokoskodásról és szexuális zaklatásról arra a következtetésre jut, hogy Bercow alatt az ilyen viselkedés megszokottá vált – és ezt a helyzetet Cox szerint csak úgy lehet megváltoztatni, ha vezetőt cserélnek. A szervezet fegyelmi ügyekért felelős vezetőjeként Bercow felelőssége volt a panaszos ügyek és a szankciók figyelemmel kísérése. Ennek ellenére azzal vádolják, hogy megvédte politikai szövetségeseit a panaszoktól, elmulasztotta a reformokat, sőt, maga is zsarnokoskodott. 

Nem csoda, hogy Bercow mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a média foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Szerdán a Buzzfeed nyilvánosságra hozott olyan emaileket, amelyekben az egykori házelnök kijelentette, hogy nem kíván interjút adni a BBC HARDtalk nevű műsorának, amennyiben nem kap írásos garanciát arról, hogy nem kérdezik a zsarnokoskodásról. (A műsort nem SOFTtalknak hívják.)

Ez nem az egyetlen ilyen eset. A The Observernek adott múlt havi interjújában Bercow szintén nem volt hajlandó a vádakra vonatkozó kérdésekre felelni. (A lap ebbe beleegyezett, de az olvasók figyelmét is felhívta rá.) Nem meglepő, hogy Bercow kerüli ezt a kérdéskört; a vádak súlyosak, komolyan vehetőek, és független vélemények is alátámasztják őket. Bercow tagadja őket, miközben igyekszik az Egyesült Államokban karriert építeni – ahol a fizetések jók, a munkahelyi zaklatási ügyekben pedig nincs könyörület.”