Intő jelek

„Mert lehet ugyan magyarázni, hogy a harmadik helyre befutó, elviekben a megújulás szelét hordozó Dan Barna miért nem hozta legalább a voksot megelőző felmérésekben belengetett eredményt, amint elmélkedhetünk azon is, hogy Mircea Diaconunak hogyan sikerült a negyedik helyre befurakodnia, amint Teodor Paleologu teljesítménye is figyelmet érdemel, de ez vajmi keveset változtat azon a tényen, hogy a második forduló ismét csak a kisebbik rossz választásáról szól majd, ráadásul különösebb izgalmakkal sem kecsegtet. Mert ugyan Viorica Dăncilă szocdem vezérnek annyit el kell ismerni, hogy nem kis teljesítményt mutatott fel vasárnap – úgy is, hogy ez elsősorban a pártnak, és nem neki köszönhető –, de annyi már most biztos, hogy a második fordulóban kisebb csodára lesz szüksége a diadalhoz.

A szociáldemokraták teljesítményét ugyanakkor lesajnálni nem túl bölcs hozzáállás. A látszólag ezer sebből vérző, alaposan megtépázott alakulat ismét bizonyította: még mindig képes rendezni sorait, erőt felmutatni, és bizony számolni kell velük. Igaz ugyan, hogy a választási térkép ijesztően bekékült, és a három évtizeden keresztül vörös megyék nem kis hányadában most a liberálisok színe pompázik, viszont a számokat elnézve a győzelem minden, csak nem megnyugtató. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a Iohannisra befutott voksokat a Nemzeti Liberális Párt is megkapná, amint azt is nehéz megítélni, hogy a többi jobboldali szavazatból hányat tudnának begyűjteni.

Már csak ebből kiindulva a Dăncilă-kormányt megbuktató, majd az új kabinetet hatalomra segítő alakulatoknak hasznos lenne mélységesen elgondolkodni azon, hogy merre alakítsák a szavazatszerző stratégiájukat a jövő évben, amikor is két igazi téttel felruházott megmérettetés vár rájuk. Az államfőválasztás első fordulója egyértelművé tette, hogy sem a Iohannis-féle arrogancia, a biztos győztes hozzáállás sem túl okos húzás, amint a Dan Barna és Dacian Cioloș alakulata által választott út sem kecsegtet túl sok sikerrel. Emellett ott van még a jobboldal amúgy is jellemző megosztottsága, amivel ismét csak kezdeni kellene valamit, ha jövőre nem szeretnének nagy meglepetésekre ébredni.”