„Az önkormányzati választásokon aratott nagyszerű baloldali-demokratikus győzelmek után jogosan merül fel a kérdés, hogy mi történjen a sok átnevezett térrel, elhurcolt szoborral, meggyalázott emlékkel. A »realisták« nyilván most is arra fognak hivatkozni, hogy ennél a kérdésnél fontosabb a közlekedés, a lakhatás, az egészségügy rendezése, a korrupció felszámolása. De sokan – köztük éppen azok, akik önkéntes aktivistaként a legtöbbet talpaltak a mai vezetés győzelméért – bizonyosan az újabb önfeladás jelének tartanák ezt. Bölcs és tapintatos lépésekre van szükség. Kiválasztani a leginkább fájó, morálisan a legfelháborítóbb fideszes döntéseket, de nem kampányszerűen, hanem valóban a progresszió legnemesebb emlékeire koncentrálva helyreigazítani őket.
Helyes lenne – nem politikusokból – felállítani egy olyan emlékezetpolitikai tanácsadó kört, amely higgadtan végiggondolja, hogy egy demokratikus és köztársasági szellemű fővárosban (és vidéki városban) minek kell és minek nem szabad közterületeken maradandó emléket állítani. Én csak egyetlen javaslattal élnék. A XIII. kerület által bátran Göncz Árpád Városközpontnak nevezett térség metróállomását minden különösebb anyagi ráfordítás nélkül át lehetne nevezni Göncz Árpád Városközpont megállónak. Ez lehetne az első lépés a progresszív és köztársasági eszmék nyilvános rehabilitálásában.”