Forog a gép

„A gép forog, az alkotó pihen – juthatott volna eszébe Az ember tragédiája betétekkel felturbózott Csiky-darab kapcsán, látva a lelkes pillantásokat, hallva az elismerő-dicsérő mondatokat. Az alkotók mellett ugyanis ekkor tényleg pihentek a gépek, melyek a délelőtt folyamán még folyamatosan jártak, ahogyan másnap, sőt a hivatalos, szerdai díszelőadás napján is. És még be-beindítják őket a következő napokban-hetekben, hiszen bár már kétszer felavatták az épületet, sőt pénteken az első Csiky-bérletes előadással hivatalosan is elstartolt az évad – persze még meg sem közelítik a cirka fél tucatszor átadott Várkert Bazárt… -, a munkásoknak még bőven akad dolguk a színházban. Bő egy évvel az eredeti, s három héttel a többször módosított határidő után. Ahogy lesz még tennivaló a környékén is, melyet hétfőn délelőtt seregnyi közmunkás próbált a kormányfői látogatás szintjére emelni.

És lőn, Patyomkinországnak, a sokszoros áron megvalósuló állami beruházások, a félkész utak, a beázó sportcsarnokok és stadionok, az eresztő medencéjű uszodák, a félméteres kilátók, a dollármilliárdossá avanzsáló, kormányfőbarát gázszerelők hazájának megint van mire büszkének lennie.

A színház a kimondott szó temploma, mondta a zártkörű megnyitón Szita Károly polgármester. Hát akkor emlékezzünk, mit is mondott Rábay…”